A meteorraj első biztosan azonosított kitörését 902-ben figyelték meg kínai csillagászok, amelyet a következő évszázadokban több másik követett. A modern kori csillagászok 1799-ben fedezték fel a rajt, amikor rendkívül látványos kitörést produkált. Százezrek voltak szemtanúi 1833-ban minden idők egyik legnagyobb meteorviharának: a legaktívabb időszakban másodpercenként több tucat meteor tűnt fel az égen. 1865 végén Ernst Tempel és Horace Tuttle egymástól függetlenül felfedezte a raj szülőüstökösét, amelyet később 1366-os kínai feljegyzésekben is azonosítottak.

"Az 1998-ban esedékes visszatérés óta már egy évtized is eltelt, ám a raj csak nem akar megnyugodni, ami teljesen átírta és elavulttá tette a fenti 'tankönyvi leírást'. Nem csak a visszatérés évében jelentős az aktivitása, hanem utána még sok éven keresztül. A korábbi felfogás talán abból a helytelen elképzelésből származik, hogy a meteorkitöréseket a napközelben lévő üstökösből éppen kiszabaduló por okozza. Ez azonban nem így van, az 1998-ban kiszabadult por majd a XXII. század észlelőnek nyújt gyönyörű látványosságot. Az utóbbi évtizedek meteorkitöréseit, jelentős aktivitásait a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozzák, amelyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől. A tavalyi jelentős aktivitást például az 1466-ban kiszabadult porfelhő visszatérése eredményezte, idén ugyanez, illetve az 1533-as okozhat jelentős meteortevékenységet november 17-18-a éjszakáján" - olvasható a Polaris Csillagvizsgáló honlapján.

A Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) szerint egyre feltűnőbben ragyog novemberben a hajnali égen a Mars, növekvő mérete pedig egyre több részlet válik láthatóvá. Kora hajnalban egyre kedvezőbb helyzetbe kerül a Szaturnusz, amelynek megfigyelése mindig nagy élmény: gyűrűrendszerére és korongjára már észak felől lehet rálátni, és így lesz ez a következő 15 évben is. A Jupiter, bár továbbra is feltűnően ragyog, folyamatosan süllyed a nyugati horizont felé. November 6-án este 8 és 10 óra között két holdjának árnyéka (Ganymedes és Io) is a felszínére vetül.

Novemberben jól látható a hajnali égen a C/2007 Q3 jelű Siding Spring-üstökös, amely a Virgo, majd a Coma Berenices csillagképben mozog északkelet felé. A hónap második felében számos fényes galaxissal kerül együttállásba.

Szabad szemmel lesz megfigyelhető az esti égbolton a Mira Ceti, vagyis a "csodálatos" Ceti, a 420 fényévnyire található pulzáló csillag. Pulzációja során a csillag rendszeres időközönként kitágul és összehúzódik, mérete 400 és 500 napátmérő (560 és 700 millió kilométer) között ingadozik. A honlap szerint novemberben várható a maximuma, amikor hetekig szabad szemmel is észlelhető.