Tüdő-transzplantáció után a pácienseknek alig a fele él öt évig - kevesebb, mint a szív, máj vagy vese átültetése után. Ennek hátterében sok esetben az áll, hogy a beültetésre váró tüdő nem teljesen ép.

A kanadai Torontó Egyetemi Egészségügyi Hálózatának kutatói először a transzplantáció előtt, a testen kívül próbálják kijavítani a tüdőben keletkezett sérüléseket, majd a későbbiekben a beültetés utáni esetleges károsodásoknál is megkísérlik ugyanezt - adták hírül a Science Translational Medicine című szaklap szerdán megjelent számában.

Shaf Keshavjee vezetésével a kutatók testhőmérsékleten ellátták a tüdőket a szükséges tápanyagokkal és oxigénnel, majd egy olyan gént juttattak be, amely gyorsan megemelte az interleukin-10 nevű gyulladáscsökkentő anyag szintjét. A gént egy módosított adenovírus, náthavírus segítségével szállították a célhoz.

A kísérleteket sertés- és emberi tüdővel végezték, utóbbiakat nem ültették be betegekbe, ám az állatoknál jól működtek a transzplantált, genetikailag megfoltozott tüdők.