Az első unokatestvérek közötti házasság korábban viszonylag gyakori volt Európában, különösen a társadalmi elit körében, mások mellett az evolúcióelméletet megalapozó Charles Darwin is unokatestvérét vette feleségül.

A helyzet a 19. század második felében változott meg, amikor a nőknek nagyobb mozgásszabadsága lett, és a kockázatok is napvilágra kerültek. Az első unokatestvérek közötti házasság stigmatizálásához hozzájárultak a korai genetikai kutatások is, amelyek arra utaltak, hogy az egymáshoz genetikailag közel álló szülők gyermekeinél gyakrabban alakulnak ki rendellenességek.

Az amerikai kontinensen a legtöbb ország megtiltotta vagy korlátozta az unokatestvérek házasságát, akárcsak Kína, Tajvan, Észak- és Dél-Korea. Nagy-Britanniában ugyan nincs tilalom, de többször is javasolták annak bevezetését, mert egyes kimutatások szerint az ázsiai bevándorló közösségekben - ahol gyakori az unokatestvérek házassága - az átlagnépességhez képest sűrűbben fordulnak elő születési rendellenességek.

Diane Paul, a Massachusettsi Egyetem és Hamish Spencer, az új-zélandi Otago Egyetem professzora azonban kutatásai alapján azt állítja, hogy az első unokatestvérek gyermekei nincsenek nagyobb veszélyben, mint a negyven évesnél idősebb korukban teherbe eső anyák utódai. Az átlaghoz képest mindkét csoportnál 2 százalékkal magasabb a veleszületett rendellenességek, és 4,4 százalékkal a csecsemőhalandóság aránya.

A szakemberek hangsúlyozzák: senki sem bélyegzi meg azokat a nőket, akik negyvenes éveikben szeretnének gyermeket vállalni, így az unokatestvérek házasságát sem szabadna elítélni, még kevésbé megtiltani.