Szilikonból készült műszervet, pontosabban nőkbe helyezhető műméhet kísérleteztek ki, és kezdenek tesztelni angol kutatók.

A Nagy-Britanniában most induló vizsgálatoktól azt várják a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó szakemberek, hogy jelentősen javíthatja a leszívott, majd megtermékenyített petesejtek esélyét a túlélésre.

A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy a megtermékenyítést követően a növekedésnek induló peték lombikban vészelik át az első napokat, majd az orvosok kiválasztják a legéletképesebbnek tűnőket, és ezeket ültetik vissza a gyermekre vágyó nő méhébe.

Az első 2-5 napot tehát mesterséges környezetben töltik a pici embriók. Körülöttük szigorú időközönként, néhány óránként cserélik a közeget, mindig új tápanyaggal látva el őket, és eltakarítva a salakanyagokat.

Mindeközben a természetes úton fogant embrió a megtermékenyítés utáni első hét napját tölti azzal, hogy a petevezetéken át megérkezik a méhbe, ahol aztán beágyazódik.

Kulcsjelentősége van így az első néhány napnak, és sok, lombikbébi programban részt vevő orvos ma is úgy véli, hogy egy lombikbébi megfoganásának kudarca sokszor valójában az első néhány nap rizikójának köszönhető.

Erre gondolják most megoldásnak a nagy-britanniai kutatók a műméhet, ezt a mindössze öt milliméter hosszú kis kapszulát, amit a mesterséges megtermékenyítést követően a méhnyakon át helyeznek a nő testébe. A parányi kapszulán 360 apró lyukacska van, amely lehetőséget ad a petesejtnek, hogy az anya testével, annak helyi tápanyagaival érintkezzen a kritikus első napokban.

A mostani kísérletek mutatják majd meg azt, hogy hány nap után érdemes a kis műméhet kivenni, és petesejtjeit az anya valódi méhébe beültetni.

A Brit Megtermékenyítési Szakmai Társaság szóvivője a hírt kommentálva hozzátette: az új eszköz természetesen nem egy mesterséges petevezeték, de jó lépés lehet afelé, hogy az orvostudomány még több gyermektelen házaspárt tudjon utódhoz segíteni.