A berlini Robert Koch Intézet munkatársai az elefántcsontparti Tay Nemzeti Park emberszabásúit vizsgálták, amelyek közül számos egyed halálát okozta a kutatók és az ökoturisták által behurcolt felsőlégúti fertőzés.

A német tudósok szerint a csimpánzok a "kalapács és az üllő közé szorultak": egyik oldalról az orvvadászat, másik oldalról a fertőzések tizedelik őket. A fertőzések forrásai, az ökoturisták és a külföldi kutatók azonban annyi pénzt jelentenek éppen a majmok védelmére, amelyet a szegény afrikai országok nemzeti parkjai nem utasíthatnak vissza.

A Koch intézet kutatói 1999 és 205 között egyszerre öt légúti betegség "tűzfészkét" térképezték fel a kelet-afrikai rezervátum csimpánzainak körében. Az analízis kimutatta, hogy az esetenként a populáció 19 százalékának halálával járó fertőzések kórokozói kivétel nélkül emberi RSV-vírusok és streptococcus-baktériumok voltak.

"Nem lehetséges megszüntetni az emberek és a csimpánzok kapcsolatát egyik pillanatról a másikra" - magyarázza Fabian Leendertz, a kutatócsoport vezetője a New Scientist című folyóiratban - "mivel úgy találtuk, hogy a kutatóközpontoktól távolodva a majmok egyre inkább az orvvadászok veszélyének vannak kitéve. De azért keressük a megoldási lehetőségeket".

Pillanatnyilag a kutatók kizárólag arcmaszkban közelítenek a főemlősökhöz. A német tudósok által javasolt egyik jövőbeli lehetőség pedig az állatok számára kifejlesztett antibiotikum lenne. Ez a megoldás viszont ellenkezik a nemzeti parkok szabályával, amely tilt mindenféle emberi beavatkozást a természeti folyamatokba.