Az utolsó erszényes farkast valamikor 1910 és 1920 között lőtték ki a vadonban, fogságban, a Tasmaniai Hobart Állatkertben pedig 1936-ban pusztult el a legtovább élő példány.

Ezzel kipusztult a világ legnagyobb erszényes ragadozója, amely körülbelül 30 kilogrammot nyomott, orrától a farka végéig pedig 1,8 méteresre nőtt.

A fajt hivatalosan 1986-ban nyilvánították kihaltnak, azóta is érkeznek azonban jelentések arról, hogy látnak erszényes farkasnak vélt állatokat az Ausztráliához tartozó sziget erdeiben.

A zoológusok nem adják fel a reményt: most olyan - valószínűleg az erszényestől származó - ürülékmintákat vizsgálnak, amelyeket még 1950 és 1960 között gyűjtött Jeremy Austin Tasmaniában.

A tudós szerint jelentős felfedezés lenne, ha a mintákban megtalálnák a titokzatos állat DNS-ét. "Ez azt jelentené, hogy vagy az erszényes farkas ürülékére bukkantunk rá, vagy egy erszényes ördögére, amelyik megette a farkast. Bárhogy is, ez azt bizonyítaná, hogy akkor még létezett" - közölte Jeremy Austin.

A kutatók tudják, hogy nincs nagy esélye annak, hogy bizonyítékot találnak, de, ha mégis, az azt jelentené, hogy az állat csaknem fél évszázada sikeresen rejtőzködik az emberek elől.