A csirkecsont egy chilei indián településről származik, amely még az európaiak érkezése előtti évszázadokban létesült.

Az Új-Zélandon elvégzett DNS-tesztek azt mutatták ki, hogy a csont eredeti "tulajdonosa" mintegy 600-700 évvel ezelőtt élt, jóval korábban, mint ahogy az európaiak megérkeztek volna a 15. században.

A vizsgálatok megállapították azt is, hogy a csirke polinéz eredetű volt, vagyis felmenői sok ezer mérföldre a chilei partoktól elterülő szigetvilágban éltek.

A tudósok azt már korábban megállapították, hogy az elmúlt kétezer évben a polinézek egyre keletebbre vándoroltak: elérték a Húsvét-szigeteket és Hawaiit.

Az új-zélandi DNS-vizsgálatokhoz a Csendes-óceán térségéből gyűjtöttek csontokat a kutatók. A Chilében talált csirkecsontról megállapították, hogy az egy kétezer éves tongai csont "rokona".

Lisa Matisoo-Smith professzor azt mondta: elképzelhető, hogy a polinézek 600 vagy 700 évvel ezelőtt vitték be a csirkét magukkal Dél-Amerikába.

Az édes burgonyát és a lopótököt, amelyek Dél-Amerikából származnak, évszázadok óta használják Polinéziában. A kutatók találtak hasonlóságot a polinéziaiak és az amerikai törzsek egyes szavai és használati eszközei között is.

Azt viszont nem tudni, hogy ez az egyezés az amerikai kontinensről visszatérő polinézeknek vagy az onnan kiinduló őskori felfedezőknek köszönhető.

Az utóbbi verziót erősítette a norvég Thor Heyerdahl is, amikor 1947-ben Kon-Tiki nevű tutajával 101 nap alatt Peruból elhajózott egy francia-polinéziai szigetre.

A mostani felfedezés azt bizonyítja, hogy az útnak "kétirányúnak" kellett lennie, hiszen a most megtalált csirkecsont valahogy eljutott Dél-Amerikába.

Ez az út viszont az uralkodó széljárás miatt egy dél-amerikai tutajnak nem sikerülhetett, a polinéz kenuknak azonban igen.

A Húsvét-szigetekről Dél-Amerikába, vagy a Hawaiiról Észak-Amerikába vezető út hosszúsága nem lehetett leküzdhetetlen a polinézeknek, tekintetbe véve technológiájukat és tudásukat - mondta Lisa Matisoo-Smith.