Az SN 2006gy jelzésű szupernóvát először tavaly szeptember 18-án észlelték, és a csillagászok szerint most sikerült először megfigyelni egy nagyon nagy tömegű csillag felrobbanását, amely jóval gyakoribb lehetett az univerzum korai időszakában.

A kisebb, körülbelül 10 naptömegű csillagok, miután belsejükben a hidrogénből kiindulva a vasig felépültek az elemek, befejezik aktív pályafutásukat, leáll bennük a termonukleáris fúzió.

A folyamat vége felé a csillag belsejében termelődő energia sugárnyomása már nem elegendő, hogy megtartsa a csillag külső rétegeit, melyek ezért bezuhannak, összenyomják a csillag magját, amiből neutroncsillag vagy fekete lyuk lesz.

Az összeroppanás egy kifelé haladó lökéshullámot indít, ami ledobja a külső rétegeket, és ezt a folyamatot láthatjuk óriási kifényesedésként.

A jóval nagyobb, 140-250 naptömegű csillagok esetében némileg eltérő folyamatok játszódnak le, amelyek végén egy olyan termonukleáris robbanás következik be, ami végül csak egy fekete lyukat hagy hátra.

A robbanás fényességének maximuma körülbelül 70 napig tartott, és becslések szerint ötször fényesebb volt bármely, a múltban észlelt szupernóvánál.

Nappali fény éjszaka

A robbanás a Földtől körülbelül 240 millió fényévre történt, sokkal közelebb van viszont hozzánk az Eta Carinae, amely 100-120 naptömegével a Tejútrendszer legnagyobb tömegű csillaga.

A csillagászok arra számítanak, hogy a Földtől 7.500 fényévre lévő égitest valamikor a nem túl távoli jövőben szintén felrobban, amely az emberiség történetének legcsodálatosabb égi jelensége lesz.

A csillag közeli végét sejteti, hogy az Eta Carinae 1842-es óriási kitörése során jelentős mennyiségű anyagot dobott le magáról - a XIX. század közepén néhány évig ez a csillag volt a Sirius után az éjszakai égbolt második legfényesebb pontja.

Dave Pooley, a Berkeley Egyetem tudósa szerint, ha a robbanás bekövetkezik, akkor fényénél éjszaka is lehet majd olvasni. A szakember hozzátette: a Tejútrendszerben 400 éve nem észleltek szupernóva-robbanást.