A női kajaknégyesek 500 méteres döntőjét a magyar válogatott nyerte a legutóbbi olimpián. Párizsra viszont csak Csipes Tamara maradt meg, mellette fiatalok alkották az egységet. Emiatt nem is tartozott az esélyesek közé a magyar hajó, de végül Új-Zéland és Németország mögött a harmadik helyen végzett – és ennek úgy örültek a mieink, mintha aranyérmet nyertek volna.

„Kevesen hittek abban, hogy fel tudunk érni a dobogóra. Picit anyáskodó vagyok a lányokkal, többet vállalok, nekik az első, nekem az utolsó olimpiám. Többször elmondtam nekik, ha fejben mi együtt vagyunk, és hiszünk abban a munkában, amit belepakoltunk az elmúlt két évben egyenként, annak meglesz a gyümölcse. Azt kértem, hogy lepjük meg magunkat” – kezdte értékelését Csipes Tamara.

A 35 éves kajakozó elárulta, hogy más taktikát választottak – előbb indították a hajrát a tervezettnél. „Éjjel felkeltem, nem bírtam visszaaludni, fejben végigmentem a pályán. Azon agyaltam, hogy mit mondjak a lányoknak, mit kellene csinálnunk, hogy ez ma összejöjjön. Megkérdeztem, hogy nagyon meredek, ha olyan taktikát választunk, amit még sosem csináltuk előtte, de egyetértettek.

Az utolsó 100-on teljesen szétestünk, de jól döntöttünk, és a női ösztön bejött. Büszke vagyok rájuk”

– fejtette ki.

Az immár négy olimpiai éremmel rendelkező Csipes Tamara hozzátette, hogy a többiek nem hitték el, hogy valóban harmadik helyen értek célba. „Mondtam nekik, hogy örüljetek már, milyen hülyén néz ki, ha csak én örülök.”

A rutinos olimpikon szerint a mostani érem sok energiát szabadíthat fel benne is. „Mentem egy jó időt a közelmúltban, amiért mázsás hátizsákot pakoltak fel rám. A forma megvan, de ezt nehéz elviselni mentálisan. Én szeretem ezt csinálni, különben nem lennék itt, szeretném megmutatni, hogy mit tudok, anélkül, hogy bármit elvárnának tőlem. Nem szeretném azt hallgatni, hogy nyernem kell, mert nem tesz jót. Úgy érkeztem az olimpiára, hogy szeretnék érmet, mindegy melyik számban, mindegy milyen színűt. Megígértem a kislányomnak, hogy viszek haza egy érmet. Most úgy érzem, hogy A hátizsákot bedobtam a vízbe. Innen már minden ajándék. Érzem már, hogy nem úgy regenerálódok, de ezen át kell lendülni fejben. Szeretnék úgy vízre szállni, mint most.

Nem volt görcsös egyikünk sem, hanem azt mondtam, hogy legyünk dühösek és mutassuk meg.

Láttam, hogy felszabadultan versenyeztek a lányok, szeretném ezt továbbvinni párosra és egyesre is”.

Aki megálmodta

Fojt Sára azzal kezdte az interjút a vegyes zónában, hogy megálmodta, lesz egy érme az olimpiáról. Meglepetést okoztunk magunknak, de mindenki másnak még jobban. El tudtuk hinni, hogy meg tudjuk csinálni, ez volt a nyerő taktika” – mondta a 21 éves sportoló.

Gazsó Alida Dóra szerint az esélytelenek nyugalmával versenyezhettek, és az volt a lényeg, hogy kievezzék, amit tudnak. „Azt próbáltuk megcsinálni, hogy kamikazét jövünk. Az utolsó 250-en a miénk a leggyorsabb hajó. Ez olyan bronz, aminek annyira örültünk, hogy arannyal ér fel. Sok mindent elszenvedtünk 6 hónap alatt, de megmutattuk, hogy erre vagyunk képesek a nehezítő körülmények ellenére is. Csapattal és csapatként nyertük. Két éve együtt edzünk, látjuk egymást naponta, egyben vagyunk és elhisszük, hogy meg tudjuk csinálni egymásért és magunkért.”

Családi érem

Pupp Noémi arról beszélt, hogy jól rajtoltak és a taktika alapján korábban indították a hajrát. „Nagy kő esett le róluk, remélem, hogy megnyitottunk egy pozitív spirált, és haladunk tovább. Párosban is szeretnénk meglepni magunkat” – mondta a 26 éves kajakozó.

Testvére, a cselgáncsozó Pupp Réka is ott volt a lelátón és szurkolt neki – ő Párizsban az ötödik lett. „Sokat jelent, hogy a csalódás után is itt van és támogat. Láttam a lelátón, kimutattam felé, hogy ez a bronz az övé is, mert közel volt hozzá. Hihetetlen, hogy milyen apróságokon múlik egy érem. Remélem, hogy ő is érzi, hogy van igazság és a munka kifizetődik.”