A mérkőzés előtti képlet egyszerű volt: a győztes továbbjut és Spanyolországgal játszik a 16 közé jutásért, a vesztes pedig kiesik. Ez kockázatos.

Döntetlennel azonban mindkét csapat versenyben marad, egyszersmind Algéria, mint csoportharmadik hazaküldi a harmadik helyezettek táblázatán a mérkőzés előtt nyolcadik helyen álló Iránt – az Egyesült Államok és a szervezők nem kis örömére.

Ralf Rangnick, az osztrákok szövetségi kapitánya a mérkőzés előtt határozottan kizárt minden, a döntetlenről szóló feltételezést, de azért – minden tisztelet mellett – ezt illett nem teljesen komolyan venni.

Klasszikus példa: a 2004-es Európa-bajnokság csoportkörében két északi csapat került hasonló helyzetbe, egy döntetlennel kiejtették a párhuzamos mérkőzésen a bolgárokkal játszó olasz csapatot. Antonio Cassano a 94. percben szerzett góllal megnyerte a Squadra Azzurrának a maga mérkőzését, sírt a gólja után – bánatában. Megtudta, hogy a nagy fogadkozás ellenére a másik meccsen, Portóban megszületett a mindkét rivális számára jó döntetlen, a svédek kiegyenlítettek a 89. percben az addig kiválóan védő dán kapus, Thomas Sörensen hibája után.

Kansas Cityben Ausztria a 28. percben Marko Arnautovic révén megszerezte a vezetést. Algéria azonban egy őrült góllal egyenlített, miután a labda a szögletzászlóról visszapattant, Rafik Belghali pedig azt megszerezve néhány csel után a tizenhatoson belülről a rövid felső sarokba lőtt.

A második félidőben Ausztria visszavette a vezetést, miután Marcel Sabitzer látványos gólt lőtt az 55. percben, de Rijad Mahrez öt perccel később egyenlített.

A folytatásban a folyadékpótlási szünet után ellaposodott a játék, fogyott az idő, kevesebb lett a kockázatvállalás.

Ám a 93. percben – miután az algériaiak több mint egy percen keresztül passzolgattak a félpályán, tartva a labdát, egy remek kiugratás után Rijad Mahrez vezetéshez juttatta Algériát.

Ausztria a mérkőzés folyamán először, a 93. percben, kiesésre állt. A játékosok és a szurkolóik arcára is az őszinte döbbenet ült.

Az ünneplő algériaiak között is néhány tovább számolóéra, ők tudták, így csoportmásodik lenne az észak-afrikai válogatott, s a spanyolokkal játszana. Harmadikként a svájciakkal…

Ám jött újabb csavar: a húsz másodperce (!) a pályán lévő Sasa Kalajdzic a kapuba stukkolta Michael Gregoritsch az alapvonalról visszafejelt labdáját a 96. percben.

Ausztria is továbbjutott, s Algéria is számára kedvezőbb ellenfelet kapta. Irán kiesett.

A két ország közös futballtörténelmében immár ez a klasszikus, kicsit elhalványítva 1982-t. A spanyolországi világbajnokságon a 2. csoport zárása előtt (még kétpontos rendszerben) az osztrákoknak négy, a nyugatnémeteket legyőző algériaiaknak és a Nationalelfnek két-két pontja volt. Az észak-afrikai csapat megverte a chileieket, mégis a csoportelsővel azonos pontszámmal kiesett, miután a két európai csapat Gijónban egy feltűnően békés meccsen hozta az eredményt, ami mindkettőnek jó volt: Horst Hrubesch a 10. percben szerzett gólja után feltűnő békében őrizték az állást.