Klinsmann durvasággal vádolta a walesieket 2–0-ra legyőző irániakat, emlegetve, hogy 10 szabálytalanságot követtek el és két sárga lapot is kaptak. Azt állította, hogy ez a harcmodor része a „kultúrájuknak”. Azt is írta, Carlos Queiroz szövetségi kapitánysága alatt az iráni válogatott „megdolgoztatja” a játékvezetőket.

Odavágott egyet a harminc éve világszerte elismert edzőnek is: „Carlos nagyon jól illik a válogatotthoz és a kultúrájukhoz, Dél-Amerikában kudarcot vallott Kolumbiával, majd Egyiptommal nem jutott ki. Közvetlenül a világbajnokság előtt érkezett Iránhoz, ahol korábban sokáig dolgozott.”

Önmagában is fura a vélemény, tekintve, hogy éppen iráni játékos kárára és éppen ezen a mérkőzésen követték el a torna eddigi egyetlen, kiállítást érő szabálytalanságát (Wayne Hennessey, a walesi kapus.) De még furább, hogy Klinsmann a FIFA technikai bizottságának tagjaként minősítette így – fogjuk fel úgy vendégszerzős újságírói munkájának részeként – az iráni csapatot.

Queiroz, aki kicsit ironikusan elmagyarázta, hogy miután őt Klinsmann „lecarlosozta”, anélkül, hogy személyesen ismernék egymást, ő is a Jürgen megszólítást használja. Aztán hamar rátért arra, hogy szerinte az egykori világbajnok német válogatott futballista véleménye politikailag determinált.

„Megértjük, hogy amerikaiként/németként nem támogatsz minket. Nem gond. És a BBC-n tett felháborító megjegyzéseid ellenére, amelyek megpróbálják aláásni erőfeszítéseinket, a hozott áldozatainkat és tudásunkat, megígérjük, hogy nem fogunk ítéletet mondani a kultúrádat, a gyökereidet és hátteredet illetően, és mindig szívesen látunk családunkban.”

Folytatta: „Nem számít, mennyire tudom tisztelni azt, amit a pályán tettél, az iráni kultúráról, az iráni válogatottról és a játékosaimról szóló megjegyzések szégyent jelentenek a futball számára.

Ennek ellenére szeretnénk meghívni vendégségbe, gyere el a válogatottunk táborába, ismerkedj meg az iráni játékosokkal, és tanulj tőlük az országról, Irán népéről, a költőkről és a művészetről, az algebráról, az évezredes perzsa kultúráról.”

Aztán jött az elegáns parádriposzt: „Ugyanakkor nagy figyelemmel követni szeretnénk, hogy mi lesz a FIFA döntése a világbajnokság technikai elemző csoportjában betöltött pozícióddal kapcsolatban. Mert nyilvánvalóan elvárjuk, hogy lemondj, mielőtt felkeresed a táborunkat.”

Az életben, persze, semmi sem egyszerű. Queiroz sok támogató üzenetet kapott kommentárjához – akadt, aki Klinsmann figyelmébe ajánlotta, hogy Goethe is mennyire rajongott a perzsa kultúráért –, de sokan felhánytorgatták neki az iráni belpolitikai viszonyokat, s azt, hogy a Teheránban letartóztatott, a vb-keretből kihagyott válogatott játékos, Voria Gafuri ügyében nem emelte fel a szavát. Akadt, aki arról írt, hogy a perzsa kultúra nem azonos az iszlám rezsimmel,