Hogyan sikerült a felkészülés?

Nagyon örülök, mert tökéletes felkészülésen vagyunk túl. A sok utazás be volt tervezve, Spanyolországban és Athénban jártunk. Hozzáteszem, kicsit döcögősen jutottunk el oda az első helyszínre, mert az eredetileg hatórás út 12-18 órássá vált. Azt mondom, hogy még ez sem nagy probléma, mert ez csak összekovácsolta a csapatot. Az uszoda helyzete szintén bonyolultnak tűnt néhány hónappal ezelőtt, de végül ott készülhettünk, ahol szerettünk volna, a Széchy uszodában.

Említette az uszodahelyzetet. Volt valamilyen B terv a megoldásra?

Természetesen, több terv is volt. Ott volt a BVSC-uszoda, mint alternatív lehetőség, bár még az is átalakítás alatt volt. A felkészülés elejét vidékre terveztem, végül az is lett, habár külföldön, Somorján voltunk, a szlovákiai határ mentén. Magyar lakta település, ahol nagyon jó körülmények között készülhettünk, szinte Magyarországon is éreztük magunkat.

Mi döntött a 13 fős világbajnoki keret kiválasztásánál?

Nagyon összetett egy ilyen kiválasztás. Január óta csak a válogatottal foglalkozom. A keret összes játékosát folyamatosan figyeltem a különböző mérkőzéseken. A Volvo-kupán kívül nem volt igazi tétmérkőzésünk, inkább barátságos mérkőzésekkel operáltunk a felkészülés során, majd következett egy négy-öt hetes edzőtábor. Minden összetevőt követtem, sokat videóztam, azt nézve, hogy szerkezetileg ki hogyan illik bele a csapatba. Ki az, akivel talán eredményesebb lehet a csapat? Természetesen volt egy gerinc. Arra is kíváncsi voltam még, hogy akik esetleg nem feltétlenül önmagukat adták az utóbbi időben a bajnokságban, azok mennyire győznek meg arról, hogy továbbra is stabil helyük van. Ez megtörtént. Az a 9-10 játékos, aki újra ott van az olimpia után, ismét meggyőző teljesítményt nyújtott.

Továbbra is azt várom tőlük, hogy húzóemberek legyenek minden tétmérkőzésen.

Nehezebb része az volt, amikor a magukat beverekedni akaró játékosok sorsáról kellett döntenem. Gondolok a visszatérőkre vagy az újoncokra. Elképzeltem egy koncepciót, s úgy érzem, így leszünk a legstabilabbak és legütőképesebbek. Talán valami meglepetés is van bennünk.

Mely posztokért ment a legnagyobb harc?

Kétszemélyes játszma ment Bedő Krisztián és Mezei Tamás között a Hárai Balázs melletti center poszt betöltéséért. Kiélezett harc volt. Ezenkívül a védőposztért is folytak a párharcok Török Béla, Gór-Nagy Miklós, Jansik Dávid és Decker Ádám között. Végül Jansik Dávid kimaradt, de ő is egyébként egy nagyon stabil bekk, mert nem nagyon hibázott a felkészülés során. Decker Ádámnak van egy olyan jolly joker szerepköre, ami támadásban is veszélyes lehet. Gór-Nagy Miklós a legagresszívabb, amellett pedig labdaszerzésre is alkalmas, szerelni tudó védő, aki a bajnokság végére egyébként nagyon meggyőzően játszott. Török Béla eredetileg kapásoldali, tehát bal oldali játékosnak indult, így egy kicsit összemosódott a versenye a Salamon Ferinek és Báthory Bencének a csatájával, amiből végül talán Béla azzal jött ki jól, mert nagyon jól tud a kapufánál is játszani, emberfórban védekezni és gólerős is. A kapusversenyben lépéselőnyben volt Decker Attila és Nagy Viktor Bisztritsányi Dáviddal szemben, aki végül kimaradt. Dávidnak ott volt a helye a válogatott keretben.

Edzőként vagy játékosként volt nehezebb átélni a keretszűkítést?

Mindkettő az volt. Kicsit más műfaj, de mind a kettő nagyon nehéz. Mint játékos elmondhatom, egy olyan folyamat zajlik le, amikor mindent megteszünk a keretbe kerülésért. A felkészülés során is többnyire a pólóson múlik, hogyan teljesít az edzéseken, a mérkőzéseken, aztán várja a kapitány visszajelzését. Mint edző, szerintem sokkal nehezebb. Igyekeztem mindenkinek megadni a lehetőséget ebben a párharcban. Voltak álmatlan éjszakáim, még a keret meghozása után is.

A szakmai stábon kívül kikérte-e bárkinek a véleményét a keretszűkítéssel kapcsolatban?

Nem kértem ki, de beszélgettem a játékosokról. Kíváncsi voltam, hogy másokra milyen benyomásokat tettek. A szűk szakmai stáb fontos része a munkának. Arra nagyon vigyáztam, hogy

végül egyszemélyes döntés legyen, mert a felelősség az enyém.

A csapattal dolgozik Kenyeres András mentáltréner. Mennyire fontos az ő szerepe, hogyan segít a játékosoknak vagy esetleg a szakmai stábnak?

Igen, az utóbbi években pszichológus dolgozott a csapatnál, de ezen kicsit változtattam. Kenyeres András azon dolgozik, hogy a játékosok minél jobban tudjanak koncentrálni, fókuszálni, a saját adottságaikat felszínre tudják hozni, s kizárhassák azokat a dolgokat, amelyek megzavarhatják a teljesítményüket. Vannak egyéni és közös foglalkozások is, miközben folyamatosan konzultálok vele. Úgy látom, hogy a csapat elfogadta, és szívesen dolgozik vele, ami jó jel. Az egyéni foglalkozások nem kötelezőek, a közös azonban igen.

Korábban elmondta, hogy korszerűsíteni szeretné a zónavédekezést. Mit jelent ez pontosan?

Nagy csodákat nem lehet kitalálni. Van egy-két, a nemzetközi vízilabdában keveset használt zónavédekezés, amelyet szerettem volna belevinni a saját védekezésünkbe.

Azt szeretném, hogy sokoldalúak legyünk.

A helyzetfelismerésünkön javítani kell. Nincs fehér és fekete a védekezésben, hanem nagyon sok, többfajta zónavédekezésnek kellene összemosódnia, hogy hatékony legyen. Van néhány csapat, amelyek magas szinten űzik ezt a nemzetközi vízilabdában. Öt-hat hét alatt nagyon nehéz sok mindenhez nyúlni, úgyhogy majd amikor szeptembertől folytatódik a munka, akkor lehet még onnan is egy lépcsővel előrelépni, de én azt hiszem, hogy egy egész jó szintre kezd érkezni a védekezésünk.

Hogy néz majd ki egy napjuk a vb alatt? Mennyire tervezte meg előre a válogatott minden egyes percét?

Nagyon messzire nem lehet elszaladni, annak megvan a maga forgatókönyve, hogy hogyan élnek és mozognak a játékosok egy világeseményen. Beköltözünk egy budapesti szállodába, és onnan megyünk a délelőtti edzésekre.

A budapesti játékosok ezeken a napokon esetleg hazamehetnek?

Nem tervezünk ilyet. A játékosok telefonon beszélgethetnek a szeretteikkel, az uszodában pedig találkozhatnak is velük. Azt szeretném, hogy a világbajnokság ideje alatt a csapattal foglalkozzanak. Egyébként nem mondok semmire nemet, ha esetleg valakinek az segítené a teljesítményét, hogy hosszabb a pihenő, azt az estét a családjával töltse. Férfiemberekről van szó, a legtöbbjük gyerekes apuka. Ha ezen múlik valakinek a teljesítménye, akkor az számomra is elfogadható. A hotel és uszoda között mozgunk, esetleg lesz valamilyen közös program, amelyet a csapat együtt tölthetnek stresszoldásként, ha lesz erre idő.

Milyen programokra gondol?

A fiúk nagyon szeretnek közösen vacsorázni olyan helyen, ahol még nem jártak, vagy ahova szívesen visszamennek. Készülök egy-két ötlettel, akár egy délutáni programmal, mint mondjuk egy közös mozizás, amely kicsit kiszakítja őket a monoton vízilabdából. Olyanra nem kell gondolni, hogy a fiúk feltűnnének a budapesti éjszakában.

Megnézik-e majd a többi csapat meccsét a helyszínen, vagy inkább majd tévén, felvételről követik ezeket?

A csoportmérkőzéseink az esti órákban lesznek, ezért nem várható, hogy előtte lemegyünk más mérkőzésekre. Maximum az előttünk lévő meccsből egy-egy részletet láthatnak a játékosok. A mérkőzéseket egyébként is videóra vesszük, a videóelemzőnk megvágja aszerint, ahogyan én szeretném. A szünnapon pedig egy rövid montázst megnézhetnek belőle. Abban az esetben, hogyha csoportelsőként jutunk tovább, akkor a helyszínen belenézhetünk a nyolcaddöntőbe.

Fontos lesz elérni a csoport első helyét, és ezzel nyerni egy szabadnapot, vagy hasznosabb lehet folyamatosan élesben tartani a játékosokat?

Ezt nem kell mindenképpen eltervezni. Mérkőzésről mérkőzésre megyünk majd. A második mérkőzésnapon eldől a csoportelsőség.

Ausztrália, Olaszország, illetve Franciaország lesz az ellenfél a csoportban. Mire számít az Ausztrália elleni nyitómeccsen?

Az ausztrál csapat az utóbbi években komoly problémát okozott a magyar válogatottnak. Átalakultak. Néhány kulcsjátékosuk nem lesz itt a világbajnokságon, a Világliga küzdelmek alatt már láthattuk, milyen csapattal álltak fel. Ez nem csökkentheti a figyelmünket, mert az megbosszulhatja magát. Az edzőjük, Elvis Fatovic egy horvát szakember, aki nagyon érti a vízilabdát.

Hogy tervezte a formaidőzítést?

Szerintem fizikailag és mentálisan is nagyon jó állapotban érkezünk az ausztrál meccsre, ezért

nem fogunk tartalékolni.

Az olasz mérkőzés pedig egy formát segítő mérkőzés lehet a későbbiekre nézve,átvehetjük azt a dinamikát, amellyel ők rendelkeznek. Profitálhatunk belőle.

Mennyire alakultak át az erőviszonyok a riói olimpiához képest?

Ha az ausztrálokat említjük, ők gyengültek, ahogy az Egyesült Államok is. A szerb edzővel, Dejan Saviccsal beszélgettem az egyik közös edzés alatt, hogy az Egyesült Államok új generációja nagyon veszélyes lehet. Udovic is velük dolgozik, aki szintén egy szerb edző. Ahol föltörekvő és javuló vízilabdát látok, az az orosz válogatott. Nagyon ügyes fiataljaik vannak, egész jó iramban játszanak, fizikailag nagyon erősek. Az olasz-horvát-szerb trió kiemelkedik a mezőnyből, mert évek óta együtt vannak és stabilan játszanak. A spanyol válogatott is átalakult, kiesett két kulcsemberük, Molina és Ecenike, de így is borzasztó dinamikusan játszanak, számolni kell velük. A görögökkel szintúgy, ők minden csapatra veszélyesek.

Mi lesz a cél a vb-n?

Néhány játékosunk nem adná alább az aranyéremnél. Vannak, akik kicsit óvatosabbak, szerintük a négy közé jutáson múlik a siker vagy a sikertelenség. Én realisztikus vagyok, benne van a csapatban egy érem. Az, hogy ez milyen színű, arról még nagyon korai beszélni, főleg a világbajnokság elején. Ha a négy között vagyunk, foglalkozunk azzal, hogy mi van még ebben a csapatban. De a magyar csapat Budapesten mindenképpen célozzon meg egy dobogós helyezést.