Mányoki Attila első magyarként átúszta az új-zélandi Taupói-tavat, így teljesítette a Stillwater 8 elnevezésű maratoni úszósorozat negyedik állomását, egyben a széria egyik legnehezebb feladatát. A zalaegerszegi hosszútávúszó 13 óra 48 perc és 37 másodperc alatt teljesítette a távot, amely légvonalban 40,4 kilométer volt, de az óriási szél miatt ennél néhány kilométerrel többet úszott, ugyanis az időjárási körülmények miatt nem mindig tudta tartani az eredetileg tervezett irányt.

Mányoki Attila azt mondta az InfoRádióban, hogy az utolsó bő háromórás periódus volt a legnehezebb időszak, pedig egy-egy ilyen extrém vállalkozásnál ilyenkor általában az játszódik le a fejében, hogy túl van a nehezén, mindjárt beér a célba. Felidézte, hogy nagyon felerősödött a szél, amikor elért ahhoz a szűk öbölhöz, ami a célhoz vezet, onnantól kezdve pedig még öt kilométert kellett teljesítenie, pontosabban fogalmazva csapkodva előrejutnia a nagy hullámok miatt. A csaknem 14 órás úszás során többnyire 26-30 km/órás szél süvített, de a befújásoknál 40 és 45 km/óra közötti erősségű is volt.

A nagy szélben természetesen megváltozik a vízfelület is, és az együttes hatásnak jelentős tolóereje van, ami komolyan akadályozta az előrejutásban Mányoki Attilát, aki nem mindig tudott a megfelelő irányba úszni. Előzetesen azt gondolta, hogy ezt a szakaszt másfél óra alatt letudja, végül három órán át küzdött az elemekkel. Mint fogalmazott,

az a felismerés lendítette át ezen a holtponton, hogy közel van a cél.

Eszébe sem jutott, hogy feladja, mert átfutott az agyán, mennyi küzdelemmel járt a korábbi sok-sok óra, és nem szerette volna, ha kárba vész az a sok idő és energia, amit belefektetett a felkészülésbe. „Ilyenkor már nem lehet azt mondani, hogy kiszállok, mert nagyon fúj a szél” – jegyezte meg a hosszútávúszó.

Mányoki Attila nagyon örül annak, hogy első magyarként teljesítette a Stillwater 8 egyik legnehezebb állomását, de mint mondta, számára már nem az a felemelő, hogy le tud úszni nagy távolságokat, hanem sokkal inkább az, hogy ha nehezített körülmények között, az időjárási jelenségekkel, környezeti elemekkel megküzdve sikeresen beér a célba. Hozzátette: a Taupói-tó méretei és sajátosságai nagy kihívást jelentettek számára, de boldogsággal tölti el, hogy megugrotta ezt a szintet is. „Nekem másodlagos dolog, hogy első magyarként értem el mindezt. Sokkal többet jelent számomra, hogy a saját bőrömön tapasztaltam meg, mivel jár egy ilyen szakasz teljesítése.

Az az út tett engem többé, amit be kellett járnom ahhoz, hogy végül partot érjek”

– fejtegette Mányoki Attila.

A magyar ultramaratonista 2019-ben a világon 18.-ként és első magyarként teljesítette az Ocean's Seven elnevezésű sorozatot, mely a világ hét legnehezebben leküzdhető szorosát foglalja magába. Mányoki Attila a két sorozatot összehasonlítva azt mondta, az élővilág sajátosságai miatt a Stillwater 8 esetében más jellegű a stresszfaktor, mint az Ocean's Sevennél, utóbbi ebből a szempontból nehezebb és nagyobb kihívás.

A Stillwater 8 különböző állomásainál ugyanakkor hosszabb szakaszokat kell leúszni, illetve további nehezítő körülmény az is, hogy egyes helyszínek magaslaton találhatók. A zalaegerszegi hosszútávúszó megjegyezte: más felkészülést követel a két sorozat, alkalmazkodni kell az adott körülményekhez. Példaként megemlítette, hogy itthon nem lehet lemodellezni azt, hogy 2000-4000 méter magasan lévő tóban tudjon úszni az ember, de egyben hozzátette, hogy „éppen az a szép feladat ebben, hogyan lehet majd megtalálni a jövőben a megfelelő megoldást a felkészülésre”.