Lewis Hamilton, a Mercedes hétszeres világbajnok Forma–1-es pilótája a The Times című brit magazinnak adott interjúban nyíltan beszélt depressziójáról, valamint arról, hogy tizenhárom éves kora óta mentális problémákkal küzdött. „Azt hiszem, a versenyzéssel együtt járó stressz, korábban pedig az iskolai nehézségek és a bullying, a bántalmazások okozták a problémákat. Nem volt senki, akivel beszélhettem volna a gondjaimról. Az életem során mindig küzdöttem a mentális egészségemmel. A húszas éveimben igazán nehéz időszakaim is voltak” – vallotta be a következő idényt már a Ferrarinál kezdő autóversenyző.

Hamilton elárulta, hogy az évek során számos módszert kipróbált mentális egészségének javítása érdekében, például csendes elvonulásokra járt vagy meditált, és bár korábban a terápia sem segített, mostanában ismét elgondolkodott azon, hogy szakemberhez fordul.

A Motorsport Online főszerkesztője az InfoRádióban elmondta: a hétszeres világbajnokot saját bevallása szerint elsősorban a bőrszíne miatt bántották sokan gyermekkorában, illetve „bogaras, fura dolgai” miatt számos helyen, közegben kiközösítették, ezért csak gokartozás közben és családi körben érezte igazán jól magát. „Amikor pedig a versenyeken legyőzte a fehér úri népet, az nagyon bökte bizonyos emberek csőrét. Már nagyon korán megtapasztalta, mi az a rasszizmus” – tette hozzá Vámosi Péter.

Lewis Hamilton nem feledte, milyen inzultusok érték, így amikor hírnévre tett szert és befutott az autósport világában, a rasszizmus elleni kampányok, megmozdulások egyik fő szószólója lett.

A szakíró is utalt rá, hogy a hétszeres világbajnok továbbra is keresi azt a szakembert, aki segíteni tudna mentális problémáinak megoldásában, mert annak a terapeutának a módszerei, akinél korábban járt, nem váltak be.

Ezzel együtt a szakíró szerint a versenyhétvégéken szinte semmi sem látszik abból, hogy Hamilton depresszióval küzdene. A mostani interjúban viszont bevallotta, hogy a koronavírus-járvány idején sokszor felkelt már hajnali ötkor, és mielőtt elment futni, egészen addig meditált, amíg olyan állapotra nem hozta magát, hogy egyáltalán neki tudjon állni az edzéseinek.

Az autóversenyzés rendkívül kemény, pörgős, megterhelő sport, ráadásul a Forma–1-es pilótáknak nemcsak 20-24 helyszínre kell elutazniuk egy évben, hanem a szponzorációs szerződéseknek eleget téve különböző kísérőeseményeken is részt kell venniük. Egészen eddig azonban nem igazán volt jellemző, hogy bármelyik pilóta annyira nyíltan beszéljen a mentális problémáiról vagy a sok lemondásról, megfelelési kényszerről, mint most Lewis Hamilton. Vámosi Péter szerint a Mercedes versenyzőjén kívül csak Lando Norris beszélt meglepően őszintén hasonló mentális problémákról a jelenlegi F1-es mezőnyből. A szakíró úgy véli,

a legtöbben azt mutatják a külvilágnak, hogy kemények, bírják a stresszt, azt azonban csak a közvetlen környezetük tudhatja és láthatja, mennyit vesz ki belőlük valójában a versenyzés.

„Ehhez a sporthoz azért kell egy jó adag egoizmus is, mert a legmagasabb szinten csak így tud egy pilóta tartósan jól teljesíteni. Ha valaki már csak ez kicsit is kibillen az ideális állapotból, akkor el lehet gondolkodni egy szakember megkeresésén” – jegyezte meg a Motorsport Online főszerkesztője.

Kiemelte, hogy adott esetben az ellenfelek is kibillenthetnek az egyensúlyából egy-egy versenyzőt, amire azért sok példát láthatunk például a sajtótájékoztatókon, amikor tudatosan, szánt szándékkal odaszúrnak egymásnak a pilóták. Nemcsak a pályán zajlik a harc és a lélektani hasviselés, hanem sok más helyen, közegben is. „Ha pedig valakit ki lehet billenteni, azt ki is fogják billenteni. Ezt általában kőkeményen kihasználják. Egyeseknek nem megy könnyen egy folyamatos sikertelen sorozat feldogozása sem, ez látható volt Charles Leclerc esetében is vagy még korábban Nico Rosbergnél, akik nem szégyelltek segítséget kérni pszichológustól” – mondta Vámosi Péter.