Hogyan látja, milyen volt a magyar sport 2023-as éve?

A magyar sport szerelmeseként azt tudom mondani, hogy nem egyszerűen egy olyan esztendő 2023, amire azt mondhatjuk, hogy soha rosszabbat, hanem ez egy nagyon-nagyon jó éve a magyar sportnak. Hosszan lehetne sorolni, hogy mire alapozódik ez a szurkolói közérzület, de a leglényegesebb talán az, hogy egy esztendővel egy nyári olimpiai játékokat megelőzően olimpiai sportágak olimpiai versenyszámaiban kilenc világbajnoki győzelmet értünk el. Ez a szám Tokió előtt négy volt és Riót megelőzően sem érte el a kilences számot. Ez azt jelenti, ha idén olimpia lett volna, akkor kilenc aranyérmünk van, ami azért nagyon jó. És tudom jól, hogy nem esélylatolgatást kell nyerni, hanem olimpiai aranyérmet, ezüst- meg bronzérmet, pontszerző helyen végzett sportolónak kell lenni, de azért mégis megalapozottan lelkes optimista a magyar szurkolóközönség. Nem szabad persze, hogy ez az eredményekkel megalapozott szurkolói hevület elvigyen minket. Sportvezetőként azt tudom mondani, hogy optimizmusra ad okot az idei eredményességünk, hiszen több sportágban értük el ezt a világbajnoki győzelmet, nők és férfiak, klasszikus magyar sikersportágak és olyanok, ahol ilyen nagyszerű eredményt mi korábban nem értünk el, tehát még az összetétele is jó, a dinamikája is jó. A legszebb álmainkban azt gondoljuk mi szurkolók, hogy megint a szöuli, barcelonai szintet el tudjuk érni, két számjegyű lehet a magyar olimpiai aranyérmek száma. Na, ez a túlzó optimizmus, de azt a 6-7-8 aranyérmet, amivel a világ élvonalában, a 10-13-15 legeredményesebb ország között maradunk, ahol a helyünk van, ezt meg tudjuk ismételni. Én azt mondom, hogy most látatlanban aláírnám a kilenc olimpiai aranyéremről szóló papírt, aztán lehet, hogy majd kishitűnek titulálnak, amikor ennél is több aranyéremmel ér haza a magyar csapat alig egy esztendő múlva. Szurkolóként nagyon optimisták lehetünk, sportvezetőként pedig megalapozott optimizmussal figyelhetünk a jövő évi párizsi olimpiai játékokra.

A Sportegyesületek Országos Szövetségének a történetét feldolgozó könyv jelent meg néhány hónappal ezelőtt. Hol tartanak most a sportegyesületek és egyáltalán a magyar sport ahhoz képest, ahol elindult a rendszerváltás idején?

1989-ben, tehát a rendszerváltoztatás kulcsesztendejében alakult meg a Sportegyesületek Országos Szövetsége. Volt ennek a szervezetnek egy aranykora, az ezredfordulóig terjedő időszak, azt követően sajnos majdnem a megszűnés szélére jutott, és nem magamat, hanem egy új SOSZ-vezető csapatot szeretnék dicsérni. 2015 végétől, 2016 elejétől indult újra a SOSZ felfelé ívelő története. 2000-2001-ben 1300-1500 magyar sportegyesület volt SOSZ-tag, 2015 végén ez a szám száz alá csökkent. Ma újra eléri az ezret. Ennek a munkának is köszönhető, hogy most, amikor egy nagy sporttörvény-módosítást tárgyalt a magyar Országgyűlés, ennek a törvényjavaslatnak a részeként az a döntés született meg, hogy az új olimpiász kezdetén, 2025. január 1-jével a Sportegyesületek Országos Szövetsége köztestületté fog alakulni. Ez komoly elismerése a több mint három évtizedes munkának és ennek a szűk egy évtizedes tevékenységnek, ami 2015 végén, 2016 elején indult el. A könyv ezt a 33 esztendőt tekinti át. A sportegyesületek helyzetének, állapotának eredményeinek a tükrében, de az egész magyar sportra pillantva. És ebben bizony az látszik, hogy a 2010 után a modern polgári sport magyarországi kezdeteitől, majdnem százötven esztendő legnagyobb léptékű, legátfogóbb, legtöbb erőforrást mozgósító sportfejlesztési programja zajlik még mindig. A létesítményfejlesztéstől, a kötelező, mindennapos tanrendbe iktatott testnevelés órától kezdve a tao-rendszer kialakulásáig, a sportágak, tehát a sportági szakszövetségek támogatásától a magyarországi kiemelt sportesemények megrendezésének tudatos előkészítéséiig. A sportegyesületek a magyar sport legfontosabb intézményei, hiszen mindenki egy sportegyesületben kezd el sportolni, ez a sport kapuja. Ha ezek az intézmények, a kapu után ott lévő intézmények jól működnek, akkor azt jelenti, hogy a gerincét tudják jelenteni a magyar sportnak. Ha ilyen-olyan működési problémáik vannak, az mindig megjelenik a magyar sport működésének az egészében. Nagyon nagy léptékű fejlődés az, ami a magunk mögött hagyott egy évtizedet jelenti. A sportegyesületek esetében is számtalan adatot tudnék mondani, hármat hadd mondjak, egyrészt immár nyolc fővárosi egyesület kiemelt egyesületként jelentős közvetlen állami támogatást kap, másodikként immár 25 vidéki egyesület kiemelt vidéki egyesületként kap támogatást, így együtt a kiemelt fővárosi és vidéki egyesületek évről évre a magyar sport nemzetközi eredményességének 85-90 százalékát hozzák. Nem becsüljük le azokat, ahol válogatottig eljutó sportolók nincsenek, mert ők is nagyon fontos sporttevékenységet folytatnak, de a magyar sport nemzetközi eredményessége szempontjából ez a 25+8 egyesület a magyar sport eredményességének a gerincét jelentik. És harmadikként pedig az nagyon fontos, hogy immár hetedik éve működik egy olyan program, ami a kis és közepes egyesületeket pályázati úton támogatja, idén ebben is nagyot tudtunk előrelépni: 500 millió forint támogatást tudtunk a pályázó egyesületek között szétosztani. Több gyerek tudjon sportolni, több edző tudjon a gyerekekkel foglalkozni, jobb sportlétesítményben tudják az edzéseket tartani, több edzőtáborba tudjanak eljutni, több versenyen tudjanak részt venni, mind-mind kézzel fogható segítséget jelent. A SOSZ 33 esztendős történetét feldolgozó kötetet minden sport iránt, akárcsak átlagosan érdeklődőnek érdemes a kezébe venni, mert egy jó könyv. Az egész magyar sport 1989-től a 2020-as évek elejéig terjedő időszakának a története áll össze nagyon sok izgalmas infografikával, szakmai elemzésekkel és remek interjúkkal ennek a három évtizednek a meghatározó sportvezetőivel.

Az átfogó széles spektrumú fejlesztések törvényszerű, hogy egy nyári olimpiai rendezésre fussanak ki?

Azt nem mondhatjuk, hogy törvényszerű, de hogy segíti ennek a nagy nemzeti álmunknak a megvalósítását, az biztos. Nekem az a határozott véleményem, hogy a magunk mögött hagyott években saját erőnkből oly sok mindent tettünk, ami még inkább alkalmassá tesz minket, magyarokat, ezt az országot, ezt a nemzetet, az itt élő embereket, Budapestet és az ország egészét arra, hogy egy nyári olimpia házigazdái lehetünk, ami növeli az esélyünket, de ehhez még csatlakozik egy nagyon fontos változás, amiről a kelleténél kevesebb szó esik itthon: teljesen megváltozott a rendező város kiválasztásának a rendje. Nincs pályázati rendszer. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság keresi meg az ő tudása, tapasztalata, ismeretei alapján a nyári vagy téli olimpia megrendezésére alkalmas várost, ahol persze a várossal együttműködve kell a kormánynak és a nemzeti olimpiai bizottságnak erre a megkeresésre abban az értelemben igent mondani, hogy kezdődjön el egy konzultáció, és ha ez a konzultáció eredményre vezet, akkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a saját maga megkeresése után tud egy város mellett dönteni. Ebben a rendszerben dőlt el, hogy 2032-ben Brisbane lesz a nyári olimpiai játékoknak a házigazdája, tehát már a gyakorlatban láttuk, hogyan működik ez az új rendszer. E tekintetben az a magunk mögött tudott 5-6-7 esztendő nagy, pozitív visszhangot kiváltó magyarországi világeseményei mutatják meg az előrelépést. Ha a kellő egyetértés, a kellő együttgondolkodás a sport világán belül a főváros és a kormány részvételével létre tud jönni, és szerintem létre tud jönni, hisz minden politikai felhang, csatározás ellenére végül az atlétikai világbajnokság ügyét illetően azért csak létrejött egy egyetértés, bármennyire is a vb megakadályozására építette a jelenlegi főpolgármester a kampányát még 2019 előtt. Amikor elkezdte a főpolgármester munkáját, akkor azt mondta, hogy az első fővárosi közgyűlési döntés a budapesti atlétikai világbajnokság megtorpedózása lesz, aztán hála az égnek, nem ez történt. A politikai véleménykülönbség megmaradt, de a vb ügyét illetően a gyakorlati együttműködés kialakult, és a vb ügyében olyan általános lelkesedés, elismerés, büszkeség jelent meg Budapesten és az országban, ami ha egy ilyen világesemény kapcsán, a harmadik, negyedik legnagyobb a világon, ki tudott alakulni Magyarországon, Budapesten, akkor miért ne tudna a világ legnagyobb sporteseményét, egy budapesti nyári olimpiát illetően kialakulni. Minden csak rajtunk, magyarokon múlik, és mi magyarok persze nagyszerűek vagyunk a vitában, néha az öncélú vitában, néha az önsorsrontó vitában, de bizony eredményeket tudunk elérni az értelmes párbeszédben és együttműködésben is. Most történjen ez a budapesti olimpia ügyében.