"Jövőre olimpia van, és az mindent überol" - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Sós Csaba, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya, arra utalva, hogy a következő hónapok úszónaptára a korábbi - Covid miatti - olimpiahalasztás miatt összesűrűsödött, négy évnyi esemény három esztendőbe. Márpedig, szokatlan módon, egy évvel a párizsi olimpia előtt a világbajnokság nem az utolsó vb, lesz "abból" még egy Dohában 2024 februárjában.

Mint kifejtette, lehetséges, hogy

• "komplett elengedi" Dohát a válogatott, vagy az is, hogy
• csak a csapat egy bizonyos része utazik,

és még nem tudni, mi lesz a váltókkal.

Az Amerikában élők és versenyzők "biztosan nem lesznek ott" Dohában, ahogy mások is vélhetően úgy gondolkodnak, hogy az olimpiánál nincs fontosabb 2024-ben. "Ami amellett belefér, belefér, ami nem, nem" - foglalta össze Sós kapitány.

Fehér elefánt effektus

"Az évente két csúcsforma lehetetlen. Az emberi test nem változott. Ugyanúgy két karunk, két fülünk, két szemünk van, a szívünk ugyanúgy ver, ugyanúgy van nagy és kis vérkör. Vissza kell nézni: amikor Hosszú Katinka ötezer versenyen volt, és úgy tűnt, hogy nagyon közel van a csúcsaihoz, de igazi csúcsforma nagyon kevés volt, meg kell nézni, milyen időket úszott a riói olimpián, a közelében nem volt annak a többi versenyen, neki is egy csúcsformája volt egy évben" - érvelt.

Hogy mennyire nehéz egy versenyzőnek arra gondolni, hogy egy évben egyetlen verseny van, amikor a legjobbnak kell lennie, azt mondta:

"Ott van a fehér elefánt effektus; azt mondják, nem szabad rá gondolni, mert sikertelen lesz az ember. Rengeteg sportolót lehet mondani, akinek épp ezeken a versenyeken került korona a fejére, vagy ott szállt el a pályafutása, sajnos.

Egy Darnyi Tamás-szintű Hargitay András nem volt olimpiai bajnok 1976-ban Montrealban, mert az edzője nem volt olyan tapasztalt

- igaz, a körülmények sem voltak ideálisak. Ha nem megy, négy év múlva lehet korrigálni."

Kós Hubert és a csúcs

A friss világbajnok (200m hát) Kós Hubertről szólva elmondta, egy érem azért már Fukuokában is látszott a világranglistás helyezés alapján, de a győzelemhez 2 másodpercet kellett javulnia, "és ha valaki egy kicsit is követi az úszást, tudja, hogy az amerikai Ryan Murphy egy korszakos alakja a hátúszásnak, itt is megnyerte a 100 mértert, így aki biztosra vette Kós Hubert győzelmét, nem mond igazat".

A vb-aranyhoz vezető út tényezői ezek voltak - egyforma súllyal - Kós esetében a kapitány szerint:

• a világ legjobb utánpótlásedzői dolgoznak Magyarországon (Kós Hubert esetében Magyarovits Zoltánról van szó, vele lett Kós Hubert Európa-bajnok 200 m vegyesen; Hosszú Katinka esetében pedig Pass Ferenc volt ez a személy)
• korszakos amerikai úszóedző kezei közé került (Kós Hubert esetében Bob Bowman, Michael Phelps és más olimpiai bajnokok trénere; Hosszú Katinka esetében Dave Salo)
• jókor váltott edzőt/országot, de versenyszámot is, mert az új edző felismerte, hogy 200 vegyesen Léon Marchand nehezebben verhető
• be kellett ugrani a medencébe a döntő napján, és jól végigúszni a 200 m hátat.

Az amerikai viszonyokra kitérve elmondta,

az ottani versenyrendszer ideális, csak sajnos Magyarországon megvalósíthatatlan,

de nem csak nálunk, még Ausztráliában, Kanadában, a német és az angol viszonyok közt is.

"Az amerikaiaknak nagy előnye ez a rendszer, még ha most kevesebb világbajnokuk is volt, köszönhetően annak, hogy az ő rendszerükben készül "egy tunéziai legény" (Afmed Hafnaoui), a francia Léon Marchand és most már 8 hónapja Kós Hubert is.

A legparádésabb versenyző "egyetemre jár"

A kapitány szerint a legparádésabban szereplő magyar versenyző Rasovszky Kristóf volt, aki három héten át "szórta a csúcsokat" 10 kilométertől 200 méterig.

"Erről disszertációt tudnék írni, különösen arról, amit a döntőben csinált 1500 m gyorson. Az a sportágnak a csúcsa! És nagyon érdekes, hogy ő az, aki egyetemre jár" - világított rá Sós Csaba, aki szerint "erre van kitalálva az élet".

Aki meg akarja érteni Rasovszky Kristóf életét és pályafutását, annak szerinte érdemes vele együtt hajnalban felkelni és végigcsinálni, amit ő, a 10x400 m után 2x1500-at, aztán 30x100-at. És délután ugyanezt.

"Aki csak ezzel foglalkozik, és két edzés közt is ezen jár az esze, az beleőrül. Sokkal hatékonyabbak azok, akik tanulnak.

Emlékeztetnék a hetvenes, nyolcvanas évek nagy olimpiai bajnokaira, például a vízilabdázók közül mindenki doktor. Az úszóknál, a vívóknál és a lövőknél is. Akkor tanult az ember, a társadalom akkor elfogadta, az állam pedig mérhetetlenül dotálta. Biznisz volt, bármilyen furcsa ez. Ma az egyetemek - furcsa szóval élve - felhígultak, több szak is van, amit viszonylag könnyebb elvégezni. Nem arról beszélek, hogy mindenkinek orvosnak, állatorvosnak, jogásznak, mérnöknek kell lenni, de vannak komoly szakok. Kérem szépen, Rasovszky Kristóf villamosmérnöknek tanul Veszprémben, rendes, komoly szak. És megy a kettő együtt. És ő a legkiegyensúlyozottabb, ő tudja megoldani a bizonytalan helyzeteket, és ő tudja három hétig fenntartani az állapotát, nem véletlen!"

Tehát a kapitány szerint nem lehet "csak úszni", mert "abból baj lesz", "a Miláknál is ezt érzékelem problémának".

"Olimpia után azt mondtam neki, remélem nem sértődik meg ezen: iratkozzon be valahová, aztán legfeljebb az úszás miatt áldozatot hoz, halaszt egy fél évet, passzivál, csúszik pár tantárggyal, de járjon valahová, mert azt látom, hogy ha valakinek máshol is van kötelezettsége - és ez a tanulás -, az eredményesebb, és jobban old meg problémát" - nyomatékosította.

Persze egy egyetemet elvégezni nem könnyű, vannak nehéz tárgyak, de szerinte

olyan nincs, hogy egy gyereket ne érdekeljen valami jobban, mint más,

meg kell találni azt a területet, ami ilyen, azt csinálni, ami pedig nem érdekli, azt felesleges. Lehet akár szakács vagy asztalos is, oda is tudás kell és tapasztalat. "Különben itt fog ragadni, és kapaszkodik 30-35 éves korában is még abba, amibe már nem lehet" - fogalmazott tágabb kitekintéssel Sós Csaba, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya.