Dénes Ferenc szerint az immár egy éve zajló orosz–ukrán háborúval az orosz sport nagyon sokat vesztett, hiszen teljesen kiszorult a nemzetközi sportvilágból. Mindez hosszú távon is hat, mert a sportolók mindenfajta kiutat keresnek – jegyezte meg a sportközgazdász, aki szerint az orosz sportdiplomácia, -lobbi, ha kevésbé is látszik, ugyancsak visszaszorulóban van.

Ami a másik oldalt illeti, Ukrajnával szemben óriási szimpátia, szolidaritás tapasztalható a nemzetközi sportéletben. Sőt, bizonyos mértékű politikai – üzenetközvetítési – platformot is kap Ukrajna, illetve Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, hogy a nézeteit kifejthesse bizonyos versenyeken. „A játékszabályok betartásával, de amennyire lehet, segítik az ukrán sportot” – fogalmazott.

Oroszországban lehetne nemzetközi sporteseményeket tartani, de ezt nem engedik. Ukrajnában engednék, viszont ott nem lehetséges. Dénes Ferenc elmondása szerint mindezek ellenére az ukránok igyekeznek minden hazai sporteseményt határon belül megoldani, hiszen a fiatal felnőtt férfiakat nem is igazán engedik ki az országból, vagy csak nagyon nehezen.

A sportközgazdász egyetértett azzal, hogy egy nemzet számára mindig nagyon fontos dolog, hogy a sportban sikeres legyen, illetve hogy képviselni tudja magát, ami Ukrajna esetében is abszolút érezhető. Emellett az is megfigyelhető, hogy

az ukrán politikai elit próbál nagy nyomást gyakorolni, hogy nulla tolerancia legyen az oroszokkal szemben a nemzetközi versenyeken

– emlékeztetett.

Ebből a szempontból a legélesebb konfliktusuk a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal van, miután a NOB azt mondja, hogy meghatározott feltételekkel, de engedni kell az Oroszországban született orosz állampolgárságú sportolókat indulni az ötkarikás játékokon. Már ez egy olyan direkt politikai kérdéssé vált, ami rendkívül megosztja a sporttársadalmat – mondta.

Migráció

Azzal kapcsolatban, hogy a konfliktus miatt Ukrajna vagy Oroszország „veszíthet-e” sportolókat – gondolva arra, hogy más országok színeiben kívánnak indulni –, a szakértő azt mondta, hogy Ukrajna esetében ez kevésbé jellemző, miután a nemzeti öntudat tovább erősödött a sportolókban (is). Vagyis a háború ilyen szempontból komoly identitásképzőnek bizonyul, ami a sportban egyértelműen megmutatkozik. Dénes Ferenc szerint ez nem újdonság, hiszen például az, hogy mi nagyon sikeresek vagyunk a teljesítménysportokban, annak is köszönhető, hogy Trianon után a sport volt az egyetlen olyan érintkezési felület a nemzetközi élettel, amiben az ország legálisan meg tudta mutatni magát. Ez sokat lendített a magyar azonosságtudaton, de egyben a magyar sporton is – magyarázta. A sportközgazdász szerint Ukrajna rengeteg infrastruktúrát veszíthet a háborúban, ami időlegesen visszavetheti az ukrán sportot, de az igazi szörnyűséget az jelenti, hogy sportolókat is veszítenek a frontokon.

Oroszország szempontjából – miután ott generációk eshetnek ki a nemzetközi sportéletből – sokkal erősebbnek gondolja a „migrációt”, tehát hogy más országokban próbálnak meg karriert csinálni a versenyzők, amit vélhetően

meg fog érezni az oroszországi sportélet középtávon is.

Bár manapság a profi sport egyben üzlet is, Oroszországban kevésbé ilyen alapon szervezett; vannak kiemelkedő bajnokságaik, valamint sporteseményeik, de nagyon nehéz abba belelátni, hogy azok mennyi profitot termelnek – fogalmazott Dénes Ferenc azzal kapcsolatban, hogy Oroszország mennyit veszíthet anyagilag azzal, hogy nem rendezhet versenyeket, illetve hogy a sportolóik saját zászló alatt nem vehetnek részt nemzetközi sporteseményeken.

A szakértő meglátása szerint Oroszországot egyébként soha nem a profitszerzés mozgatta, hanem az úgynevezett „soft power” okok a nemzetközi sportesemények rendezésekor. Magyarán, hogy kedvező képet fessen magáról a Putyin-rendszer, próbálva elfogadtatni magát a világgal, ahogy most Katar és Szaúd-Arábia is teszi, vagy épp Kína. „Ez egy jól ismert és tetten érhető kommunikációs forma, de nem látom, hogy profitorientált lett volna" – ismételte meg Dénes Ferenc.

A sportközgazdász végül azt is megjegyezte, hogy hipotézise alapján az ukrán fiatalok közül azok, akik valóban nemzetközi sportkarrierben gondolkodnak, és valóban van tehetségük, azok akaraterejét – munkavégzési képességét – megsokszorozhatja a háború jelentette szorongatott helyzet. Úgy véli, hogy a nem megfelelő infrastrukturális körülményeken – amelyek szintén nem elhanyagolhatók a felkészülésben, illetve a teljesítményben – a „nagyon meg akarom mutatni” motiváció képes lehet túllendíteni a sportolókat, még ha ez az eszközigényes sportágaknál nyilván nagyobb probléma. Ahol tehát a tehetség és a munka számít, nem annyira a technika, ott Dénes Ferenc tippje szerint az ukrán sport jól fog kijönni.