Marco Rossi arról beszélt az Indexnek adott interjújában az ünnepek kapcsán, hogy karácsonykor összejön a család. Ő többnyire Budapesten van, az otthonuk Nápoly mellett található, a fia Szicílián vízilabdázik, a lánya Milánóban dolgozik.

Kiderül a beszélgetésből, hogy a válogatottnál általában két héttel karácsony előtt tartunk egy közös vacsorát, így volt ez most is. A teljes stáb és a kerettagok hivatalosak erre, de sajnálatára a játékosok ilyenkor nem szoktak még ráérni.

Az év legfeledhetetlenebb pillanata a magyar labdarúgó-válogatott olasz szövetségi kapitánya számára az angolok wolverhamptoni 4–0-s legyőzéséről való: „Ezt tényleg sosem fogom elfelejteni. A harmadik gólunkat szereztük, Szalai Ádámot pedig már lecseréltem, így ott ült mögöttem a kispadon. A gól után odafordult hozzám és – szinte most is látom magam előtt a tekintetét –

rám kiáltott, »Mister, hát mit művelünk?«

Olyan tűz, és már-már gyermeki boldogság ragyogott benne… Fantasztikus pillanat volt.”

Ezután arról beszél, miért lesz rettenetesen nehéz az ősszel a válogatottságtól elbúcsúzó csatár nélkül. Mint mondja, óriási érdemei vannak abban, hogy az elmúlt időszakban harcias, jó mentalitású, valódi csapatot láthattunk a pályán, rengeteget adott ehhez a hozzáállásával és a játékával.

Aztán kiderül, hogy a statisztikai adatok, az xG használatát azért is fontosnak tartja, hogy a szurkoló jobban értékelhesse a csapat teljesítményét, természetesen ők is használják a mérkőzések utáni elemzésekben.

Szalai Ádám szerinte edzőként akár nagyobb karriert is befuthat, mint játékosnak, ennek kapcsán beszél a hivatásáról: „Futballedzőnek lenni nemcsak abból áll, hogy az ember tisztában kell legyen a taktikával, hanem abból is, hogy tudja, milyen edzések vezetnek a sikerig. Meg kell tervezni és fel kell tudni építeni egy egész hónapot.

Az öltözőben a személyisége, a karizmája sokszor fontosabb is, mint az elképzelése a taktikáról.

Fontos, hogy egy edző sokkal többet beszél érzelmekről, gondolatokról, mint a nyers taktikai tudnivalókról. Ádám retorikai képességei szintén kiemelkedőek, elképesztő, mennyire jól tudja átadni a benne élő szenvedélyt.”

Mint mondja, azzal a céllal vágott bele a munkába 2018 nyarán, hogy látszódjon a keze munkája a csapaton, „ez mára talán teljesült”. Nagyszerű élménynek tartja, ha az Eb után vb-re is kijutna a csapat, de a legfőbb célja mégsem ez, hanem minél több fiatal beépítése a válogatottba, „hogy együtt fejlődjünk még tovább és emeljük magasabb szintre a válogatottat”.

A bajnokság színvonaláról és a válogatott fejlődési lehetőségeiről a következőket mondja: „A németek, az angolok, de még az olaszok elleni játékunkkal is bizonyítottuk idén, hogy versenyképesek lehetünk Európában a legmagasabb szinten játszó válogatottakkal. Ahhoz, hogy ezt állandósítani tudjuk, szükségünk lenne arra, hogy minél több játékosunk szerepeljen a klubjában is a lehető legmagasabb szinteken. A merítés ilyen téren lehetne szélesebb is. Nehéz lenne az európai topbajnokságokhoz mérni a magyart, még akkor is, ha a Ferencváros nemzetközi eredményei több mint biztatóak. Az OTP Bank Liga egyértelműen fejlődött az elmúlt években, de nemzetközi összevetésben

még mindig nagyobb a különbség a legjobb ligákhoz képest, mint a magyar válogatott és Európa legjobb válogatottjai között.

A környező országokkal szemben viszont már nincs nagy lemaradásunk, mostanra hasonló nívójú bajnokikat látunk Magyarországon, mint Szlovákiában vagy Lengyelországban. Ami az NB I-nek sokat segítene még, ha lenne két-három csapat, amely a következő években felér a Ferencváros szintjére. Abból a bajnokság és a válogatott is rengeteget tudna profitálni. Ez szerintem még legalább négy év.”

Úgy látja, abban nincs nagy különbség, hogy a németek vagy a szerbek ellen kell futballozni. Utóbbiakkal vagyunk egy Eb-selejtezőcsoportban és szerinte közvetlenül az európai élvonal mögött járnak. Itt felmerül egy fontos szempont: „Montenegró, Bulgária és Litvánia ellen annyiból más lesz a helyzet, hogy a közvélemény egyértelmű esélyesnek tart minket. Függetlenül attól, hogy ez az elvárás jogos-e vagy sem, a nyomás a mi vállunkon lesz. Mentálisan más jellegű kihívás Németország ellen pályára lépnünk, mint Montenegró ellen. Nem könnyebb vagy nehezebb, más. S míg az elmúlt időszakban komoly sikerélményekre tettünk szert esélytelenebb félként, addig a Bulgáriához és a Litvániához hasonló ellenfelekkel szemben az utolsó emlékeink kevésbé jók.”

Az Albánia elleni vereségekről azt mondja, 2018 óta ezek az egyedüli igazán rossz emlékek. Egyedül a Puskás Arénában elszenvedett 1–0-s verség után bánta meg, hogy nem bólintott rá a folyamatosan érkező ajánlatok egyikére:

„kerestek egy angol Premier League-csapattól,

és egytől a Championshipből”. Hozzátette, hogy ez csak lehetőség volt, nem jelentett volna feltétlenül alkalmazást, csak meghallgatták volna.