Egész nap előadásokon ülni elsőre kétségtelenül riasztónak tetszhet, de ez csalóka: kifejezetten érdekesek voltak a témák. Giorgio Marchettiéről vagy éppen a nemzeti szövetségek bizottságának tájékoztatójáról lesz még szó a következő napokban, indításként legyen a téma a játékvezetés, a bírói stílusok, a VAR és annak szerepe.

A rendkívül színesen, lendületesen előadó Roberto Rosetti – korábbi topjátékvezető, az UEFA játékvezetői bizottságának olasz elnöke – beszélt arról, hogy fogyóban vannak Európa-szerte a játékvezetők, csökken a számuk, utánpótlásra lenne szükség. Mint mondta, három tényező miatt nem népszerű a „szakma”: nagyon sok a negatív visszhang, a bírálat, s bizony – nyilván nem a legmagasabb szinten dolgozókkal – előfordulnak még mindig a fizikai atrocitások is.

A Covid is az oka annak, hogy csökkent a bírók létszáma. Az általa vezetett bizottság adatai szerint 221 870 játékvezető működik ma Európában, de 298 538-ra lenne szükség. (Nem részletezte, hogy utóbbi szám hogyan jött ki, de azt kiszámolta, hogy 76 500 bíró hiányzik a rendszerből. Mondott egy további adatot is: a teljes európai kontinens 55 tagszövetségében összesen 30 ezer új játékvezetőre lenne szükség, évente!

Rendkívül tanulságos és gondolatébresztő volt a hat legerősebb európai bajnokság és a Bajnokok Ligája összevetése a tizenegyesek, a szabálytalanságok, a sárga és a piros lapok számán keresztül. Nagyon világosan látszik az, hogy hol fújnak be a játékvezetők könnyebben büntetőt, vagy akár hol agresszívebb a játék. Talán azért is hasznos egy ilyen adatsor, mert ha egy magyar csapat, akár egy klub, akár a válogatott ezekből az országokból kap bírót, következtethet arra, hogy mi az ottani irányzat, mire lehet számítani. (Persze, még jobb, ha valaki az adott játékvezető ilyetén statisztikájával rendelkezik.)

Látható, hogy a Premier League egy kivétellel mindenben a minimumot képviseli, a tizenegyeseknél csak második, ott az olaszok még kevesebbet adnak. Érdekes figyelni, hogy a BL-ben viszonylag nehezen adnak piros lapot, a számok inkább az alacsonyabb értékekhez vannak közel.

Noha sem az előadás alatt, sem a későbbi „privát” beszélgetéseken nem tudtam választ kapni arra, hogyan lehetne a legegyértelműbben meghatározni, most mi is számít valójában kezezésnek, az nagyon világosan kiderült, hogy Roberto Rosetti nagy és elkötelezett híve a VAR-rendszernek.

Elsősorban annak a technológiára alapuló egyértelműségét dicsérte, egyszerűen fogalmazva – s elsősorban a gólvonaltechnikára vagy a lesek megítélésére gondolva – azt, hogy a kérdések feketévé vagy fehérré válnak. Rosetti, aki egyébként a civil életben két lány édesapja, többször is emlegette azt a példát, hogy amikor a felesége hazament a vizsgálatról, kezdte kicsi körülírni az állapotát, ő rögtön eldöntendő kérdéssé formálta át a maga mondanivalóját: várandós vagy nem várandós?

Ugyanez a helyzet szerinte a leseknél is. Nincs „talán les” vagy „lesszerű” helyzet. Les van, meg olyan, ami nem les. Ma már óriási segítséget ad, hogy a megállított, visszajátszott képnél a technika segítségével be lehet húzni az – alkalmanként a nyilvános televíziós közvetítésekben is látható – piros és kék vonalat.

Az egyik legérdekesebb része az előadásnak az volt, hogy Rosetti megmutatott néhány olyan példát a mostani hónapban a Bajnokok Ligájában játszott mérkőzésekről, ahol az első ránézésre teljesen egyértelmű volt az ítélet, más kameraállásból megnézve más volt a jó döntés. A bírófőnök azt is a lelkünkre kötötte, hogy mindig már az akció elejét is figyelni kell. Nemrégiben a Porto és a Leverkusen mérkőzésén akadt egy olyan eset, amelynél azért nem lehetett megadni a portugálok gólját, mert előtte, kezezés miatt, a másik kapunál, büntető járt a németeknek. (Más kérdés, hogy azt cseh csatáruk, Patrik Schick kihagyta.)

Át is tértünk a VAR-ra, amelynek alapvetését úgy határozta meg: először mindig a játékvezető ítél valamit. Az érvényben marad, hacsak a VAR-szobában úgy nem látják, „tiszta és nyilvánvaló hiba” történt. A játékvezető aztán megnézheti az esetet, de a végső döntés is mindig az övé.

A szlogen: minimális közbeavatkozás a maximális haszonért.

Nyilván a játékvezetők tekintélyét növeli az a statisztika, amely szerint a mostani idényben 1377 mérkőzésen 6103 esetet vizsgáltak meg, s ezek közül 479 esetben másította meg a játékvezető az eredeti döntését. Ez átlagolva azt jelenti, hogy 2,87 mérkőzésenként történt egy változtatás. Ugyanakkor azok alapvetően fontos változtatások lehettek – a VAR használata az igazságosság irányába mutat.

Jártunk abban a teremben is, ahol Nyonban dolgoznak a VAR-játékvezetők és a VAR-asszisztensek is, Rosetti segítségével mi magunk is kipróbálhattuk a működését. Két képernyőt kell egymás alatt-fölött elképzelni, s mellette van jobbra egy harmadik.

A felsőn megy a mérkőzés, s ha a VAR-bíró az előtte lévő piros és zöld gombokkal kommunikálva jelez, majd az alsó monitoron, három másodperces „csúszással”, a négy az eset szempontjából legelőnyösebb kameraállásból újra megnézi az esetet. Ha ellentétes véleményen van, mint az eredeti ítéletet meghozó játékvezető, akkor elkezdődik a párbeszéd közte és a játékvezető között, amelynek a vége lehet az (többnyire az…), hogy a bíró kimegy és megnézi az esetet a partvonal melletti képernyőn. Közben a VAR-asszisztens a két fő monitortól jobbra lévő saját képernyőjén követi tovább élőben a mérkőzést – tilos bármiről is lemaradni.

A cél egyértelmű: az UEFA szeretné, ha minél több mérkőzésen használható lenne a VAR – mert biztosak benne, hogy ez a jövő. Egyszerűen vannak olyan esetek, amikor a játékvezető nem látja, nem láthatja biztosan, mi a jó ítélet. Akadnak egy-két-öt-tízcentis lesek, ezeket meg lehet érezni, de látni rendkívül nehéz.

A fejlődés megállíthatatlan, jön a félautomata lesjelző rendszer, ami aztán tényleg megmutatja még a milliméteres különbségeket is. Ahogyan Rosetti mondta: terhes vagy nem terhes.