1902-ben a Skócia–Anglia válogatott mérkőzésen (1:1), a glasgow-i Ibrox Park új, Nyugati lelátójának 12 méter magas faszerkezete összeroskadt a rajta lévő 20 ezer néző súlya alatt. Huszonöten meghaltak, több százan megsérültek.

1946-ban több mint 65 ezer szurkoló zsúfolódott a boltoni Burnden Parkba, a Wanderers és a Stoke City FA-kupamérkőzésére. A közel húszezer kint rekedt bejutni vágyó egy része beszakította a kapukat. Harminchárman meghaltak, több mint ötszázan megsebesültek. A mérkőzést 26 perccel a tragédia után mégis újrakezdték, miközben holttestek sorakoztak a pálya szélén.

1964-ben, a Limában játszott olimpiai selejtezőn a játékvezető az utolsó percben nem adta meg a peruiak gólját az argentinok ellen. Erre tömegverekedés tört ki a Nemzeti Stadion lelátóin, 318 ember meghalt, több mint félezer megsérült. A találkozót követően harminc napra hadiállapotot hirdettek.

1967. szeptember 17-én Törökországban, a Kayseri Atatürk Stadion katasztrófájában 43-an meghaltak és legalább 300-an megsérültek. A mérkőzésen a Kayserispor és a Sivasspor csapatai játszottak, a szünetben a Kayserispor szurkolói rátámadtak a rivális szurkolókra.

1968. június 23-án a Boca Juniors szurkolói égő fáklyákat dobtak a River Plate szurkolói közé a híres Superclásicón, Ez volt a hírhedt 12-es kapu (Puerta 12) incidens. A Buenos Aires-i Monumental stadionban 74 ember meghalt, 113 pedig megsérült. A kitört pánikban, miután a kapuk zárva voltak, sokakat halálra tapostak.

1971. január 2-án, az Old Firmnek, a Celtic és a Rangers rangadójának a hajrájában a vendég zöld-fehérek a hajrában megszerezték a vezetést. Ám a Rangers kiegyenlített. Erre a kékek korábban csalódottan hazainduló szurkolói megfordultak, s igyekeztek visszanyomulni az Ibrox Park tribünjeire. A nagy felfordulásban 66 szurkoló meghalt.

1982-ben alig tudott valamit a nagyvilág arról, hogy október 20-án 340 ember meghalt Moszkvában, a Szpartak Moszkva és a holland Haarlem UEFA-kupa-mérkőzésén, a Lenin Stadionban. A korabeli hivatalos szovjet források „csupán” 61 ember halálát ismerték el, csak évekkel később, a peresztrojka és a glasznoszty korszakában, váltak publikussá a tényleges adatok.

1985. május 11-én, miközben a Bradford City szurkolói ünnepelték csapatuk bajnoki címét a harmadik osztályban, egy eldobott cigarettacsikk lángba borította a Valley’s Parade fából készült főlelátóját. Ötvenhat ember meghalt.

Tizennyolc nappal később a brüsszeli Heysel-stadionban, a Liverpool és a Juventus által vívott BEK-döntő előtt az angol huligánok rárontottak az olaszokra. A Liverpool feldühödött vandáljai a semlegesnek gondolt Z szektorban ülő Juve-hívekre támadtak, akik megpróbáltak a pályára bemenekülni. A túlterheltség miatt egy lelátórész összeomlott, 39 olasz meghalt, 400 szurkoló megsebesült. A mérkőzést a történtek ellenére lejátszották, ám az UEFA meghatározatlan időre kitiltotta az angol klubokat a nemzetközi porondról. (1990-ben térhettek vissza, de a Liverpool büntetése akkor még érvényben maradt.)

1988-ban kilencvenhárom ember meghalt, több mint száz megsérült a nepáli Katmanduban, miután borzalmas erejű jégeső zúdult le az égből a Jankapur és a Mukti Jodha mérkőzésén. A kapukat nem nyitották k, a menekülni próbáló szurkolók agyonnyomták és összetaposták egymást..

1989. április 15-én 96-an meghaltak, 766-an megsebesültek. Sheffieldben, a Hillsborough-stadionban, a Liverpool–Nottingham Forest FA-kupa-elődöntőn. A rendőrség, a veszélyt érzékelve, kinyitotta az egyik főkaput. Ám a lelátórész ennek ellenére sem, vagy éppen ezért, nem tudta befogadni a tömeget, a benyomulók a kerítésekre préselték a már ott lévőket. E dráma hatására bontották le Angliában a nézőteret a pályától elválasztó kerítéseket, később egy döntés alapján évtizedeken át csak ülőhelyek lehettek a brit stadionokban.

1991-ben a Kaizer Cheifs az Orlando Piratesnek lőtt gólja pánikot és tömegverekedést váltott ki Dél-Afrikában, a Johannesburg közelében lévő Orkneyben. Negyvenen életüket vesztették, ötvenen megsérültek.

1992. május 5-én, mindössze egy negyedórával a Bastia és az Olympique Marseille közötti Francia Kupa-elődöntő tervezett kezdési időpontja előtt összeroskadtak a korzikai városban a Furiani-stadion mobil fémlelátói. Tizenöt ember meghalt. A mérkőzést nem játszották le, abban az esztendőben nem hirdettek győztest a sorozatban,

1996. október 16-án a Guatemala és Costa Rica közötti világbajnoki selejtező előtt 83-an meghaltak, több mint 150-en megsérültek a túlterheltség miatt kialakult pánikban. A 45 ezer férőhelyes Meteo Flores Stadionba hatvanezer néző zsúfolódott be. Alvaro Arzú, Guatemala akkori államelnöke a helyszínen volt, azonnal a mérkőzés elhalasztása mellett döntött, a FIFA-val egyeztetve.

2001. április 11-én újabb tragédia történt egy Kaizer Chiefs–Orlando Prates mérkőzésen, ezúttal a johannesburgi Ellis Parkban, a stadionon kívül kitört verekedésben. A stadionban 60 000 néző volt, de a jelentések szerint további 30 000 szurkoló próbált bejutni a stadionba. Más jelentések azt is sugallják, hogy 120 000 szurkolót engedtek be a stadionba.

Ugyanabban az esztendőben a ghánai Accrában az afrikai futball legszörnyűbb tragédiája történt. A Hearts of Oak– Ashanti Kotoko rangadón a rivális csapatok szurkolói csaptak össze. A stadionkapuk zárva voltak, a megvadult tömegből sokan nem tudtak elmenekülni. A halálos áldozatok számát 123-ra becsülték.

2012. február 1-jén példátlan zavargás történt az egyiptomi Port Szaid legnagyobb stadionjában, a Maszri és az Al-Ahli bajnoki mérkőzés után. Hetvennégy ember meghalt, és több mint 500-an megsérültek, miután több ezer helyi szurkoló megrohamozta csapatuk 3-1-es győzelme után a vendégszurkolókat. Baseballütőkkel, kövekkel, palackokkal és tűzijátékkal támadtak a kairói klub híveire.