Törő, Kese – így becézte mindenki, nincs olyan futballkedvelő ötvenen túl, aki ne hallotta volna, vagy ne tudná kinek címezték: „Táncolj, Törő!” Ő pedig táncolt, azaz cselezett, utánozhatatlanul lezser mozdulatokkal, hanyag elegenciával, már-már pimasz tökéletességgel. Kiss László, aki korábbi salgótarjáni NB I-es futballista – később kiváló újságíró – szokta volt mondani: „A kor többi magyar sztárját elismertük, tiszteltük, de a képességeiket emberi léptékűnek láttuk. Törő más volt. Ő úgy és olyanokat csinált, ami utánozhatatlan.”

A BVSC (1967–1974), az Újpesti Dózsa (1974–1985), a Montpellier (1985–1986), a Volán SC (1988), a North York Rockets (1988), az MTK-VM (1989) és a Magyar Kábel (1994) játékosa volt.

1974. október 16-én, a Pécsi MSC ellen góllal mutatkozott be az élvonalban, Dunai III Ede és Tóth András előtt a Fazekas, Törőcsik, Bene, Zámbó négyes rohamozta Rapp Imre kapuját.

A következő két évtizedben rengeteg jó mérkőzése volt, de vitathatatlan, hogy pályafutása csúcspontját 1976 és 1979 között élte meg.

Ehhez az időszakhoz kapcsolódnak – majdnem kivétel nélkül – a legemlékezetesebb mérkőzései, emeljünk ki azok közül ötöt.

1976. október 23-án Zalaegerszegen nyert az Újpesti Dózsa, 10 000 néző előtt 5-1-re. Törő mesterhármast szerzett, a Népsport a címlapján hirdette: „Törőcsik egy perc alatt két gólt lőtt”. Érdemes felidézni a korabeli gólleírásokat a sportnapilapból: „A 49. percben Dunai III labdájával Törőcsik elhúzott Mihalecz mellett – a beállás el is esett –, a középcsatár nagy lendülettel tört kapura, aztán még két védőt kicselezett, megvárta, míg Bolemányi kijött a kapujából, majd nyolc méterről a kapu közepébe lőtt.” Vagy: „Pusztai röviden adta a labdát, Antoni nem érte el, Törőcsik viszont igen, egy csellel becsapta Antonit, középen megindult, s aztán 14 méterről Bolemányi mellett laposan a kapu közepébe helyezett.” S nem utolsósorban: „Tóth András remekül húzott el a bal oldalon, jól adott középre és Törőcsik mintegy 8 méterről, előre vetődve a jobb sarokba fejelte a labdát.”

A válogatottban az egyik legjobb játékát a jugoszlávok ellen nyújtotta, 1977. október 5-én. Két parádés gólt szerzett a nagyszerű, Dzsajicsot, Surjakot, Bogicsevicset, Borotát, Szusicsot is felvonultató Kékekkel szemben. Az egyiknél elképesztő bravúrral pörgette fel magának a labdát, úgy lőtt a hálóba. A másiknál – nem gyakran tett ilyet –, a tizenhatoson kívülről rúgta a labdát a kapuba.

Akadt egy specialitása: elképesztő érzékkel tudta a kapus felett kicentizve átemelni a labdát. A jugoszlávok elleni meccs után alig egy héttel, a svédekkel játszott a magyar válogatott. Baróti Lajos csapata már 2-0-ra vezetett, amikor a 79. percben…„Töröcsik a középcsatár helyén a kezdőkörtől egyedül tört kapura, Hagberg kétségbeesetten kiindult, a középcsatár 18 méterre a kaputól futtában alárúgott a labdának, s az a kapus fölött átjutva, a kapu közepébe hullott.”

Ha valaki azt gondolta volna akkor, hogy ilyet azért nem minden héten rúg valaki, a következő szerdán jött a nagy mutatvány, a világhírű baszk kapus, az Európa-bajnok Iribar ellen:

„Törőcsik a félpályától indult el, ördöngös testcselekkel egymás után csapta be a védőket, majd a 16-osnál jobbra cselezett, tisztára játszotta magát, futás közben felnézett, látta, hogy Iribar kiindul, s a rövid sarkot zárja, ezért alányesett a labdának – ugyanúgy, mint a svédek elleni válogatott mérkőzésen –, és az 15 méteres röppálya után, Iribar fölött, a hosszú sarokba, a kapu jobb oldalába hullott.” A közönség hosszú perceken át tapsolt!

De nem csak akkor játszott csodálatosan. Aki megélte, aki ott volt, nem feledheti azt a jelenetsort, amikor Steiner, az 1. FC Köln később világbajnoki címet nyerő védőjét cselezte úgy ki, hogy a hátvéd megszégyenülten mászott utána a jobbhátvéd helyén.

Talán az október volt igazán az ő hónapja – hiszen ezt a mérkőzést is az esztendő tizedik hónapjában játszották, 1983-ban. Bő félóra elteltével Tóth József előre ívelte a labdát, a balszélső helyére, üres területre. „Törő” rárajtolt, átvette, majd amikor háttal volt az alapvonalnak, talppal hirtelen hátra tolta. A mellette szorgoskodó Steiner elkaszálni sem tudta. Az újpesti kilences után eredt, erre Törőcsik úgy csinált, mintha be akarná adni a labdát, Steiner dobta is magát az elképzelt röppályára. Ám a Megyeri út kedvence visszavette a labdát, aztán jobbal hajszálpontosan középre emelt. Kiss Sándor megelőzte a védőjét, s nyolc-kilenc méterről az akkor már Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes Toni Schumacher kapujába fejelte a labdát. Vagy öt percen keresztül zúgott a stadionban a legendássá vált „Táncolj, Törő!” kiáltás, a címzett pedig meghallgatta a kérést.

A 43. percben észrevette a kaputól jó 30-35 méterre, hogy Kisznyér Sándor otthagyja neki a labdát. Gondolt egyet, s miután látta, hogy a középpályás sprintelni kezdett a Köln büntetőterülete felé, mérnöki pontossággal beemelte a labdát az üres területre. Kisznyér a mai számítógépes játékok szereplőjeként sem kaphatna pontosabb passzt, megszelídítette a labdát, majd a bal felső sarokba emelt. A labda a keresztlécről pattant a kapuba.