„A Honvédban adódott egy lehetőség, hogy kiváló sportolók csatlakozhassanak a honvédség kötelékéhez. Tetszett, amit afféle életpálya modellként felvázoltak, így belevágtam. A szentendrei altiszti akadémián három hónapos kiképzésen vettem részt,

végül szerződéses katona lettem. A rendfokozatom pedig törzsőrmester”

– árulta el kapus a Waterpolo.hu oldalnak.

Korábban a katonasággal kapcsolatos performanszok egyáltalán nem érdekelték, sohasem gondolta volna, hogy valaha ezen a területen tevékenykedik: „Abszolút szűzként csöppentem ebbe a világba, ami a végén annyira megtetszett, hogy már nem is tervezek mással, ha egyszer abbahagyom a vízilabdát – ami azért reményeim szerint még nagyon odébb van –, biztos, hogy ezen a területen képtelem el az életemet.

A kiképzés nagyon jót tett a személyiségemnek,

önbizalmat adott, egyben növelte bennem a bajtársiasság szellemét, ami a vízilabdában sem elhanyagolható szempont. Azt nem állítom, hogy mindig mosolyogtam, hiszen mínusz tizenötben igencsak masszív megpróbáltatások vártam rám, előfordult, hogy a tűrőképességem végét járta, ám mint oly sok minden, ez is fejben dőlt el. És megcsináltam!” – tette hozzá joggal büszkén a közelharckiképző részleg új altisztje, aki a jövőben tovább képzi magát, már csak azért is, mert a leendő sportszázadban felállításában akár tevékeny részt is vállalna.

A pólórajongóknak megijedni nem kell: Decker Attila vallja, a katonaság mellett is százszázalékosan képes űzni a vízilabdát, amiért a mai napig rajong – főleg úgy, hogy mostantól visszaáll minden a régi kerékvágásba, azaz újra napi két edzése vesz részt. Nem mintha a délelőtti kihagyása meglátszott volna rajta...

„Azért sem vertem nagydobra ezt az egészet, mert nem szerettem volna, ha a meccsek kapcsán ez szóba kerül. A célom az volt, hogy elmondhassam a végén, lám, a kettő együtt is működőképes – márpedig nagyképűség nélkül, a statisztikákra hivatkozva is mondhatom, a teljesítményemre nem volt negatív hatással, sőt!” – fogalmazott a rá jellemző őszinteséggel.