A tervek szerint egy hét múlva várható az UEFA elnökválasztása. A helyzet egy picit már egyszerűbb, mert a három helyett már csak két jelölt van.

Tegnap Angel María Villar, a spanyol szövetség elnöke, az UEFA korábbi alelnöke – aki most Platini helyett az ügyvezető elnök – visszalépett, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy szövetségek többsége – ő egyébként a németet, az oroszt és a franciát említette – nem őt, hanem a szlovén Aleksander Ceferint, egy ljubljanai jogászt, a szlovén szövetség elnökét támogatják.

Egyébként korábban az MLSZ is nyilvánvalóvá tette, hogy azt szeretné, ha Ceferin nyerné el az elnöki posztot, ezért az MLSZ is őrá szavaz. Azt gondolom, hogy ez több szempontból is érthető választás. Az egyik a kor, hiszen mind Villar, mind pedig a harmadik jelölt – aki a papírforma alapján a második számú jelöltté lépett elő – Michael van Praag – az UEFA egyik vezető tisztségviselője, a holland szövetség elnöke – a hatvanas évei második felében jár.

Ezzel szemben Ceferin '67-es születésűként még ötven sincsen. Ráadásul a mi számunkra rendkívül fontos lehet, hogy a mi régiónkból származik, ezért nyilvánvaló, hogy az ő nézetei és lobbi érdekei is a mi régiónk felé hajlanának – véli a szakújságíró.

A nemzetközi sajtó arról is ír Villar visszalépése után, hogy Ceferin malmára hajthatja a vizet az, hogy az elmúlt időszakban Villarban az egyik öreg bölényt látják a szövetségek. Az UEFA az elmúlt időszakban olyan döntéseket hozott – legutóbb például a nagy klubok javára döntött a Bajnokok Ligája pénzelosztását és a főtáblájának az összeállítását tekintve –, ami kiverte a biztosítékot a kisebb szövetségeknél.

Ameddig a Platini-érában nyilvánvaló volt, hogy az UEFA elnöke a közép és a kis szövetségek érdekeit képviseli elsősorban, úgy látszott, hogy ez esetleg a jövőben nem így lenne.

Valószínűnek látom azt, hogy Ceferin befutó lesz, de a végső válaszra – hacsak Michael van Praag nem lép vissza a következő napokban - jövő szerdáig, szeptember 14-ig az athéni kongresszusig kell várni.