A brazil játékos megszerzését a Manchester United és a Real Madrid is tervezte, a világbajnok támadó mégis a Barcelonában kötött ki. A pletykák szerint a királyi gárda azért mondott le róla, mert túl csúnya volt a klub imázsához, és helyette végül David Beckhamet igazolták le. Ronaldinho aztán a katalán együttessel mindent megnyert, míg a Real hosszú ideig sikertelen volt.

Preben Elkjaer: Lokeren - Arsenal, 1984

A dán játékos leigazolásával hosszú ideig kacérkodott az Arsenal, ám végül a 31 éves Paul Mariner mellett döntöttek a vezetők. A csatár így a Veronához került, és az olasz csapatot bajnoki címig vezette.

Luis Figo: Sporting - Parma/Juventus, 1995

Az akkor 22 éves portugál támadót több topklub is szívesen látta volna. A játékos 1995 nyarán a Juventushoz és a Parmához is aláírt, emiatt végül eltiltással büntette az olasz szövetség, és nem szerződhetett a Serie A-ba. Ekkor kapóra jött a Barcelona ajánlata, és Figo öt sikeres évet töltött a katalánoknál, majd a nagy rivális Real Madridhoz szerződött.

Johan Cruyff: Ajax - Dumbarton 1982

A holland legendának vitája támadt az amszterdami klubbal, ekkor jelentkezett be érte a skót második ligás együttes. A klubcsere azonban végül nem jött össze.

Alan Shearer: Southampton - Manchester United, 1992, 1996

Az angol támadóval még eredményesebb lehetett volna a manchesteri sztárklub, azonban Sir Alex Fergusonnak nem sikerült az Old Traffordra csábítani Shearert. 1992-ben a Blackburn, négy évvel később pedig a Newcastle volt a befutó a csatárért folyó versenyben.

Cristiano Ronaldo: Sporting Lisbon - Juventus, 2003

Luciano Moggi, a Juventus akkori első embere mindenben megegyezett a portugál klubbal a tinisztár megvételéről, ám az üzlet meghiúsult, mert Marcelo Salas, a torinóiak chilei csatára nem volt hajlandó részt venni a csereüzletben. Ronaldóra a Manchester United csapott le, amellyel mindent megnyert.

Diego Maradona: Argentinos Juniors - Sheffield United, 1978

Az argentin zsenit 1978-ban 600 ezer fontért megszerezhette volna az angol egyesület, ám nem tudták előteremteni az összeget, ami akkor hatalmasnak számított. Helyette 160 ezerért megvették a szintén argentin Alejandro Sabellát - aki most az egyik legnagyobb esélyes, hogy Maradonát kövesse a szövetségi kapitányi poszton.

Pelé: Santos - Real Madrid/Juventus

A háromszoros világbajnok brazil csatár egyszer sem szerepelt európai klubban, de kétszer is közel állt hozzá. Az 1960-as években a Real Madrid nagy erőket mozgósított a megszerzéséért, majd a Juventus elnöke is élénken érdeklődött, de Pelé maradt a Santosnál. "Sokat gondolkodtam azon, hogy Európába szerződjek, de inkább maradtam annál a csapatnál, amelyé a szívem volt" - nyilatkozta egyszer.

Alfredo di Stefano: Millionarios - Barcelona (1953)

A legendás játékos neve egybeforrt a Real Madriddal, ám közel állt ahhoz, hogy a nagy rivális Barcelonához kerüljön. 1953-ban az argentin származású támadó a kolumbiai Millonarios együttesében játszott. A katalán klub megegyezett di Stefano előző csapatával, a River Plate-tel az átigazolásról, mivel a FIFA nem ismerte el a kolumbiai együttest.

A Millonaros tiltakozott, de a csatár elhagyta a csapatot, és néhány barátságos meccsen viselte is a gránátvörös-kék mezt. A spanyol liga azonban közbelépett, és végül az a bizarr megoldás született, hogy di Stefano egy évet a királyi klubban, egyet pedig a katalán egyesületben játszik. A Barcelona azonban végül visszalépett, 4 millió pezetáért végleg a Realé lett a támadó játékjoga. Két héttel a megállapodás után a Szőke Nyíl négy gólt szerzett a Barcelona elleni 5-0-s diadal során.