Nehéz bármit is remélni, de bíztam benne, hogy sikerül egy vagy két lövést kifognom, és tudtam, ha én hárítok, akkor a többiek értékesítik a büntetőket. Szerencsére hármat sikerült kivédenem. De ez csak a meccs vége volt, azt se felejtsük el, hogy előtte mennyit melóztunk. Úgy érzem, rászolgáltunk erre a sikerre. Kemény meccs volt, a csehek erősek, az utóbbi években rendre ott vannak az élmezőnyben, így nagy dolog, hogy legyőztük őket, és ennek önbizalmat kell adnia a folytatáshoz.

Abban a pillanatban ezen nem gondolkodik az ember. Egy csapat vagyunk, ha az egyiknek nem sikerül valami, akkor a másik megpróbál segíteni, kedden ez megtörtént, de korábban az fordult elő, hogy Krisztián tudott elöl javítani, ha én hibáztam.

Van valamilyen specialitása, amivel felkészül a tizenegyesekre?

Az egyik legfontosabb elbizonytalanítani az ellenfelet, azt a hatást kelteni, hogy az ember tele van önbizalommal. A csehek ellen ez működött, de a szerencsén is sok múlik.

Mire számít az olaszok elleni pénteki negyeddöntőben?

Hasonlóan szoros meccset várok, és remélem, hasonló eredménnyel is zárul majd.