Marco Van Basten egy konzervatív holland edző, de legalábbis ismeri azt a régi mondást, miszerint győztes csapaton nem kell változtatni. Egy az egyben a világbajnokverő csapatát küldte pályára Franciaország ellen. Persze könnyű neki (legalábbis könnyebb, mint a világbajnoki ezüstérmes francia kapitánynak, akinek fiai szépen átaluszkálták a románok elleni nyitómeccset), hiszen a Kuyt-Sneijder-Van der Vaart trojka középen jószerivel többet fut, mint a másik 15 csapat összesen, és igazán látványosan zilálták szét az olasz válogatottat.

A franciák 3 helyen módosítottak: a legfontosabb, hogy a saját magát a világ legjobb játékosának tartó Anelka közelebb kerülhetett Domenech mesterhez, aki pontosan maga mellé ültette a padra. Helyére jött Henry, Benzemát Govou, Abidalt pedig Evra váltotta.

Már az első 10 percben kiderült: a hollandok ott folytatják, ahol a világbajnok ellen abbahagyták. Van Nistelrooy és Sneijder is gyorsan helyzetbe került, majd egy sarokrúgás után Kuyt 5 méterről a léc alá fejelt (1-0).

Elképzelés nélküli gallok

A franciákat a gól sem hatotta meg: folytatták az Eb-n megszokott, tökéletesen tanácstalan, elképzelés nélküli játékukat. Ahhoz képest, hogy Raymond Domenech a meccs előtt azt mondta: tudják, mit kell tenniük, hogy a legjobbjukat nyújtsák, a gallok semmit sem tettek. Támadásaik esetlegesek voltak, csatáraik a 24. percben jelentkeztek csak be. A gyönyörű Govou-Henry akció végét azonban eltöketlenkedték a franciák.

A félidő második felében még többször megismétlődött a jelenet: ha a támadóduó helyzetet alakított ki, Van der Sar bravúrral hárított. A francia csapatban csak Ribéry muzsikált, a többiek áhítatattal lesték őt. A berni stadion 30 ezer nézője és a franciák népes szurkolótábora pedig azt várta, hogy Domenech még legalább 10 Ribéryt, vagy egy Zidane-alteregót talál a szünetben.

Nem talált. Bár a francia csapat kissé gyorsabb játékra kapcsolt, ugyanolyan eredménytelen volt mint korábban. A nagy francia sebességváltás egy borzalmas Henry hibában csúcsosodott ki: a Barcelona csillagát Malouda egy fantasztikus ollózással ugratta ki, Henry abszolút ziccerben, 7 méterre a kaputól flegmán kiemelte a stadionból a labdát. Ez volt az a pillanat, amikor szinte mindenki érezte: ez a francia csapat képtelen lesz itt maradandót alkotni.

A holland együttes ezt az 59. percben nyomatékosította is. Van Nistelrooy az Eb legszebb mozdulatával két embert becsapva, egy egészen parádés cselt követően tálalt Robben elé, aki elszáguldott a bal szélen, középre adott, az érkező Van Persie sípcsonttal a kapura lőtte a labdát, amely Coupet kezén lelassult, de átvánszorgott a gólvonalon (2-0).

Tíz perc kellett Henrynak, hogy feldolgozza kihagyott ziccerét és megeméssze a hollandok gólját: a 71. percben Sagnol beadását egy igazán klasszis mozdulattal lőtte a hosszú sarokba (2-1).

Egy perccel később, még mielőtt a francia játékosok és hívek reménykedni kezdhettek volna, a hollandok tisztázták az erőviszonyokat. Robben száguldott végig a pálya baloldalán, majd éles szögből, az ötös sarkáról a léc alá bombázott (3-1).

Sneijder most is remekelt

A franciák összezuhantak: ezt mi sem jelzi jobban, hogy még Anelka padtársaságáról is lemondott a kapitány. A pályára küldött csatár elmondhatta: így legalább közelebbről láthatta a hollandok újabb, szenzációs gólját. Ezúttal Sneijder lőtt 20 méterről a hálóba (4-1).

A halálcsoportból, ahová a világbajnok Olaszországot és az ezüstérmes Franciaországot is besorolták, Hollandia magabiztosan, csoportelsőként jutott tovább. A franciák legalább két évvel a vébé után elmondhatják: pont ott tartanak, ahol a világbajnok olaszok. Két mérkőzés után egy-egy bánatos döntetlen a románokkal és egy-egy csúnya vereség a hollandoktól. Kedden ki-ki meccset játszanak a vébé-döntő visszavágójaként, de lehet egy győzelem se ér semmit. Ha Románia - miként a selejtezők során már kétszer is megtette - legyőzi a Hollandiát, a nagycsapatok hazakulloghatnak.

Hollandia-Franciaország 4-1

Hollandia: Van der Sar - Boulahrouz, Mathijsen, Ooijer, van Bronckhorst - de Jong, Engelaar (Robben 46.) - Sneijder, van der Vaart (Bouma 78.), Kuyt (van Persie 55.)- van Nistelrooy.

Franciaország: Coupet - Evra, Gallas, Thuram, Sagnol - Makelele, Malouda (Gomis 60.) , Ribery, Toulalan - Govou (Anelka 75.), Henry.

Gól: Kuyt (10.), Van Persie (59.), Robben (72.), Sneijder (92.) ill. Henry (71.)

Sárga lap: Makelele (32.), Ooijer (52.) Toulalan (82.)

A meccs embere az InfoRádió szerint: Arjen Robben

Bár a holland válogatottban több klasszis teljesítmény is akadt, választásunk arra az Arjen Robbenre esett, aki sérülésből felépülve egy félidő alatt szerzett egy álomszép gólt, és adott egy gyönyörű gólpasszt, így kiérdemelve a meccs legjobbja megtisztelő címet.

Arjen Roben Bedumban született, 1984. január 23-án. A VV Bedumban kezdett focizni, majd alig több mint 16 éves korában már élvonalbeli bajnokit játszott a Groningenben. 2002 elején 3,9 millió euróért szerződött át Eindhovenbe, 18. születésnapján szerepelt először a PSV-ben, éppen egy Feyenoord elleni rangadón. Első eindhoveni évében bajnoki címet és Holland Szuperkupát nyert a csapattal.

Minden szinten a portugálok ellen debütált az Oranjében: az ificsapatban 2001. március 27-én, a nagyválogatottban 2003. április 30-án, utóbbin csereként állt be Marc Overmars helyére. Villámgyors, gólerős balszélsőként az igazi nemzetközi kiugrást a portugáliai Eb hozta meg számára. A svédek elleni negyeddöntő az ő lövése zárta le a hollandok nyolc éven keresztül tartó tizenegyes mizériáját.

Noha a Manchester United is tett érte ajánlatot, 2004 januárjában mégis megállapodott arról, hogy a nyáron 12 millió fontért a Chelsea-be szerződik. Londonban a Premier League egyik legjobb ballábas játékosává nőtte ki magát, igaz, rengeteget küzdött sérülésekkel. Bár már a felkészülés során talpcsonttörést szenvedett, felépülve sokat tett azért, hogy a Kékek 50 év után első alkalommal szereztek bajnoki címet, majd ezt 2006 tavaszán megvédték.

Folyamatos jó teljesítménye mellett csak azért kapott bírálatokat, mert - sokak szerint - túl sokat színészkedett, és néha durván játszott. Néha még José Mourinhóval is szembeszállt, kevesellve a játéklehetőséget, hiszen 2006 után az új játékrendszer miatt kiszorult a kezdőből.

Noha még a 2007-es győztes kupadöntő után is arról beszélt, marad Londonban, augusztus végén 24 millió fontért - azaz a három évvel azelőtti transzferösszeg duplájáért - a Real Madridba szerződött. A királyi gárdába való beilleszkedését is többször sérülés zavarta meg: február elején még nem számlált tíz mérkőzést, de az idény végére már egészségesen visszanyerte korábbi formáját, és fontos fejesgólokkal segítette címvédéshez a Realt.

Sikerei: holland bajnok (2003), bajnoki második (2004), szuperkupa-győztes (2003), angol bajnok (2005, 2006), bajnoki második (2007), Ligakupa-győztes (2005, 2007), Szuperkupa-győztes (Community Shield, 2005), FA-kupagyőztes (2007), az Év fiatal játékosa Hollandiában (2003), az Év utánpótlás-játékosa Európában (2005).