Az MTI értékelése szerint óvatosan kezdtek a csapatok, mindkét oldalon nagyon ügyeltek arra, hogy ne hibázzanak, ezért az első 20 perc említésre méltó esemény nélkül telt el.

Az első debreceni megingást kihasználták a kispestiek és Ivancsics révén megszerezték a vezetést. Előnyük birtokában a fővárosiak visszahúzódtak a térfelükre és gyors ellentámadásokra építettek. A debreceniek távoli lövésekkel próbálkoztak, kevés sikerrel.

A második játékrészben Sándor Tamás beállásával ötletesebb, kiismerhetetlenebb lett a debreceniek játéka, akik óriási energiákat mozgósítottak az egyenlítésért.

Kitámadott a Debrecen, veszélyesen kontrázott a Honvéd, mindkét oldalon akadtak ígéretes helyzetek.

A hajdúságiak egyenlítő gólja, amelyet Zsolnai szerzett, megfogta a fővárosiakat, ekkor volt egy 6-8 perces időszak, amikor beszorult a kispesti együttes, de a debrecenieknek nem sikerült fordítaniuk.

A hajrában mindkét gárda el akarta dönteni a találkozót, ezért izgalmasan teltek az utolsó percek, de a rendes játékidő letelte után 1-1 volt az állás.

A hosszabbítás első félidejében Pomper kiállítása miatt hamar tízen maradtak a kispestiek a pályán, ráadásul a védő szabálytalansága következtében megítélt tizenegyest Sidibe értékesítette. A Honvéd hat perc múlva, Szabó révén, szintén tizenegyesből egyenlített.

A második 15 percben fölénybe került az emberelőnyben játszó Debrecen. A hajrában Bíró kiállítása után ismét egyenlő létszámban játszottak a csapatok, de a kispestieknek már nem maradt erejük a támadásokra.

A 11-es párbajt a budapestiek 3-1-re nyerték, és 1996 után ismét megnyerték a kupát.