Magunknak tettük nehézzé a meccset, egy idő után pedig vérszemet kapott a tizenhárom spanyol és a két játékvezető is, és megnehezítették a győzelmünket, de elsősorban magunkat okolhatjuk. Három-négy meghatározó játékosunk kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtott, ilyenkor azért el szoktam várni, hogy átlagteljesítményt hozzon, ha már nem tudja a nyerőt. Itt most az ő esetükben az átlagról sem lehet beszélni, ettől vált a mérkőzés olyan nehézzé. Ugyanakkor pozitívum, és a döntő előtt lényeges, hogy noha nehéz volt a meccs, nem felejtettük el a győzni tudást. Mindenképpen össze kell szednünk magunkat, biztos vagyok benne, hogy azok, akiknek javulni kell, javulni fognak, az önbecsülésük miatt is, és egy jó döntőt játszunk majd.

A horvátokkal, akik a szerbeket búcsúztatták. Bombaformában van a döntőbeli rivális, mi lehet ellenük a nyerő taktika?

Egyelőre meg kell emésztenem a ma történteket, ki kell aludni, és holnap nekifogunk a döntőre való felkészülésnek. A döntő mindig másfajta meccs, mint az egész világbajnokság. Ez az eddig látottak alapján talán kedvezhet is nekünk.

Fizikailag hátrányt jelenthet-e, hogy most hosszabbítást kellett játszani?

Elég szomorú lennék, ha ilyen tapasztalt és kitrenírozott játékosoknak az a plusz tíz perc tevékenység negyvenvalahány órával később probléma lenne. Én azt gondolom, hogy amit eddig tettünk, az eredmény szempontjából rendben van, és nincs más dolgunk, mint a maximumot nyújtani holnapután.