Ronaldót már a múlt nyáron meg akarta venni az AC Milan, de a Real Madrid akkor még irreálisan magas összeget, 30 millió eurót kért érte. Irreálisan magas összeget - írtam, de mennyi a Fenoménért a reális összeg.

Hiszen ha jó formában van, és jó kedvében is egyszersmind, a világ egyetlen védője sem tudja feltartóztatni. Nem ok nélkül halmozta el őt a világ egyéni díjakkal, és nem véletlenül döntötte meg három világbajnoki szereplésén szerzett góljaival (1994-ben nem lépett pályára, csak 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban) a korábbi gólcsúcsot.

Nincs futballista, akit a FIFA nála többször a világ legjobbjának választott, és nincs senki, aki nála több gólt szerzett volna a világbajnoki mérkőzéseken. Kérdezze meg bárki, aki teheti, a világ legjobb játékosait arról, ők kit tartanak a világ legjobb csatárának. De én megspórolom a tudakozódás fáradságát: a válasz többségnél Ronaldo neve lesz.

Egyszer már újjászületett

A Fenomén, aki egyszer már képes volt újjászületni. Az Inter tagjaként 1999 novemberében súlyos sérülést szenvedett. Szűk fél évvel később, a Lazio elleni Olasz Kupa-mérkőzésen visszatért, ám alig hét perccel később a fájdalomtól eltorzult arccal jajongott.

Olyan sérülést szenvedett, amely akár csak tíz évvel ezelőtt is a világ legtöbb futballistája számára a búcsút jelentette volna. Olyan sérülést, amely után közel másfél évet kellett kihagynia. Olyan sérülést, amelynek hozadékaként 25 évesen át kellett alakítani bizonyos fokig a stílusát: miközben megtartotta gyorsaságát, úgy cselezett, hogy ne a térdét terhelje elsősorban.

Futballtörténelem: Ronaldo, akit sokan akarat- és ideggyengének tartottak, akiről azt híresztelték, hogy az első konfliktusnál megfutamodik, a Távol-Keleten diadalmenetben tért vissza.

Világbajnoki címhez segítette Brazíliát, négy évvel azután, hogy Franciaországban kis híján az életébe került a felfokozott idegállapotában rajta kitört titokzatos betegség. Ronaldót, akit 2002 nyarán már Fenoménnek becézett a nagyvilág, sérülten vette meg a Real Madrid.

Minden bemutatkozások anyja

Augusztus 31-én este tizenegy óra után megszületett a megállapodás, az Inter 23 óra 25 perckor hivatalos kommünikében tudatta, hogy Ronaldo a Real Madridhoz szerződött.
Madridon valóságos Ronaldo-láz lett úrrá a brazil csillag érkezése után, állítólag két hét alatt százhúszezer tizenegyes, Ronaldo feliratos mez talált gazdára.

A klub pénzügyi szakemberei úgy kalkuláltak, az így befolyt össze körülbelül a huszadrésze a brazil játékos vételárának, az már anélkül megtérült, hogy a Fenomén egyszer is belerúgott volna a labdába.

Florentino Pérez, az akkori elnök és Jorge Valdano az akkori sportigazgató szíve szerint sürgette volna Ronaldo bemutatkozását, ám a Fenomén több mint egy hónapon át nem volt harcképes. Végül október 6-án eljött a nagy nap, Vicente Del Bosque az Alavés elleni bajnoki mérkőzés 60. percében jelezte a Fenoménnek, hogy be fog állni Portillo helyére.

Kockázatos döntésnek is tűnhetett volna, ugyanis a Madrid 2-1-re vezetett még csak akkor, ráadásul a baszk vendég néhány perccel korábban hagyott ki egy büntetőt. Nem volt lefutott a találkozó. Hamarosan az lett: Ronaldo ugyanis alig két perce volt még csak a pályán, amikor mellel megszelídítette a labdát a tizenhatoson belül, aztán kicsit eldőlve úgy lőtt a jobb felső sarokba, hogy a labdát lelőtte a földre, az onnan pattant fel.

A hajrában a Fenomén lőtt még egy gólt, felejthetetlenné avatva bemutatkozását. Az utolsó percben még kihagyott egy helyzetet... Belefért ez is, a csapat 5-2-re győzött, a másnapi Marca, Madrid első számú sportnapilapja főcímében öles betűkkel ünnepelte Ronaldót: "Debuta Madre", ami, persze csak tartalmilag, úgy fordítható, a bemutatkozások bemutatkozása, minden bemutatkozások anyja.

Átlagban három meccsen majdnem két gól

Azóta, azt is beleszámítva, Ronaldo 128 bajnoki mérkőzést játszott a Real Madridban, és e mérkőzéseken 83 gólt szerzett. A Bajnokok Ligájában 36 mérkőzésen 17 gólt szerzett. Nem rossz. 2003 nyarától szokták a Madrid válságát eredeztetni: Ronaldo még a következő két idényben is húsz gólnál többet szerzett a bajnokságban.

Ettől függetlenül kétségtelen, a 2006-os esztendő nem az övé volt. Mindössze hat bajnoki gólt szerzett, sokat volt sérült, és ha játszott, akkor is meglehetősen motiválatlannak tűnt. De akkor is: tavasszal az utolsó négy meccsén négy gólt szerzett, ebből hármon csak ő talált a kapuba a Real Madrid játékosai közül.

Ám, valljuk be: sem Lopez Caro, sem Fabio Capello nem tudott mit kezdeni vele. Az előbbinél ettől függetlenül játszott, állítólag Florentino Pérez, az előző elnök "parancsba adta", hogy a Fenoménnek játszania kell.

Ramón Calderónnál, az utódnál megszűnt a védettség - az olasz edző rendszeresen ki is hagyta a csapatból. Mi több: mindössze egy (!) mérkőzésen engedte 90 percet játszani.

A környezetváltás talán jót tesz majd Ronaldónak. Ahogy egyszer már az Inter játékosaként, most a másik milánói klub tagjaként megújulhat. De ne várjunk gyors csodát.