A kezdés után nem sokkal csaknem 55 ezer, többségében angol szurkoló torkára fagyott a nóta, amikor Terry szinte kihagyhatatlan helyzetbe hozta Ecuadort.  A középső védő rosszul fejelt bele egy magas passzba, ami Carlo Tenorio elé pattant. A támadó egyedül vezette kapura a labdát. Lövésébe a védő Ashley Cole még belecsúszott, így lábszáráról a felső kapfára pattant a labda.

Kapkodott az esélyesebb angol csapat: a mezőnyben még ügyesen adogattak Lampardék, de vagy a lövések voltak pontatlanok, vagy az utolsó passzok nem értek célba. Az angolok inkább távoli lövésekkel szerették volna bevenni a dél-amerikai csapat kapuját, de Rooney, Beckham és Lampard is rosszul célzott.

A kiegyenlített első félidő után alapvetően a második játékrészben sem változott a meccs képe. Az angolok az egyetlen támadójukra építették a játékot, de Rooney-n még látszott a hosszú kihagyás.

Egy órai játék után Beckham végezhetett el egy szabadrúgást a kaputól 22 méterre. A világ talán legcsodálatosabb rugótechnikával megáldott játékosa mesterien csavart a jobb kapufa tövéhez. Mora hiába vetődött, a labda éppenhogy, de befért a kapuba.

A hátralévő félórában az angolok igazi antifocival rukkoltak elő: tartották a labdát, húzták az időt  és  elszórakozták a helyzeteiket.  Ebben különösen Lampard járt az élen:  az utolsó negyedóra elején Rooney mesteri beadását lőtte az égbe, pár perccel később pedig a kivetődő Mora mentett előle. Az utolsó percekben mindent megpróbált a dél-amerikai csapat, de ez csak arra volt elég, hogy az angolok tizenhatosánál tologassák a labdát.

Anglia gyenge játékkal, David Beckham szabadrúgáslövő tudományának köszönhetően továbbjutott. Ahogy a mérkőzés kommentátora találóan megjegyezte: az elképzelhetetlen, hogy angolok egy vébén sorozatban öt mérkőzésen gyengélkedjenek. Négyen már túl vannak...