Húshagyó kedd a farsangi időszak utolsó napja volt. Mint ismert, a farsang vízkereszttől, tehát január 6-ától tart; egy 5-8 hetes periódus, aminek a végét a húsvéti időszámítás szabja meg, ahogy a nagyböjt kezdetét is.

Az 5-8 hét alatt számos farsangi szokásnak szoktak hódolni, bálokat rendeznek, de végül is a farsang legsűrűbb időszaka, amit farsang farkának is neveznek, az az utolsó három nap, tehát farsangvasárnap, hétfő és húshagyó kedd.

Mint Porogi András, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa az InfoRádióban elmondta, a népi farsangi ünneplések szokásai is erre a három napra csoportosulnak, ekkor rendezték számos helyen a farsangi táncmulatságokat, amelyek sokszor három napig tartottak, de a különböző alakoskodásokat, jelmezviselést, téltemetést vagy farsangtemetést is erre az időszakra helyeztek.

„Ekkor például kivitték a telet jelképező szalmabábut egy folyópartra, bedobták a folyóba vagy meggyújtották,

ekkor húzattak rönköt azokkal a lányokkal, akik a farsang idején nem tudtak férjhez menni”

– sorolta Porogi András.

A busójárás szerencséje: a turizmus

Máig népszerű és virágzó a mohácsiak maszkos, jelmezes felvonulása, a busójárás, épp az szerinte a sajátossága, hogy míg a legtöbb népszokás az igazából a XX. század során elhalványult, sok helyen el is halt, a busójárás fejlődött, és egyre nagyobb esemény.

„Ez annak is köszönhető, hogy a két világháború között a 20-as, 30-as években, amikor elindult az idegenforgalom, akkortól kezdve a busójárás idegenforgalmi attrakcióvá is vált, és ennek köszönhetjük ma, hogy ez kiemelkedik a farsangi népi szokások közül” – tette világossá.

És jön a csend éjfélkor – az elsüllyedt csárda mondája és a román gúnya

Ezt a harsány időszakot egy csendesebb periódus követi hamvazószerdával kezdődően; a farsang az evés, ivás, mulatás, udvarlás időszaka, a nagyböjt viszont az elcsendesülésé, a bűnbánaté, a böjté.

Mint Porogi András rámutatott, ez a két időszak mindig is szemben állt egymással, népi játékokban is eljátszották, hogy a farsangot képviselő Konc király megütközött Cibere vajdával – Koncznak a csontos, bőrös húst nevezték, Cibere pedig a böjti leves, ami korpából, némi aszalt gyümölcsből készült.

„Farsang elején még Konc király győzött, de nagyböjt kezdetekor már Cibere vajda, így az embereknek abba kellett hagyni a mulatozást. Nagyon érdekes, hogy ez egy szigorú határ; húshagyó kedd éjfél, amikor átfordul a farsang a nagyböjtbe. Fontos parancsolat volt, hogy nem szabad beletáncolni hamvazószerdába, tehát éjfélkor abba kell hagyni a táncot” – ecsetelte.

Fűződik ehhez több monda is, például a rábahídvégi Foki csárda története, ahol a fiatalok annyira mulattak, hogy nem voltak hajlandók abbahagyni a táncot, és a legenda szerint az egész csárda elsüllyedt a föld alá ennek következtében.

„De azért tudunk arról, hogy több helyen még ugye hamvazószerda hajnalban is táncoltak. Például följegyezték, hogy Csíkban a férfiak húshagyókedd éjfélkor kihajtották az ingüket, és a fejfedőjüket is megfordították, hogy úgy nézzenek ki, mintha román férfiak lennének, mert ugye az ortodox időszámítás szerint később van nagyböjt, és ezért, ha a Jóisten őket románoknak nézi, akkor nem bűn még egy kicsit táncolni” – említette.

Tisztulás

A nagyböjt a húsvétot megelőző időszak, húsvét pedig a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen a feltámadás, a keresztény vallás legfontosabb dogmája tulajdonképpen maga a húsvét, és mint minden nagy ünnep előtt az emberek felkészítették a lelküket az ünneplésre.

„Ez megtisztulást jelent, a bűnöktől való megszabadulást, és ezt böjttel is elősegítették. A nagyböjt régebben azért elég szigorú volt, tehát igazából az egész időszak alatt tilos volt a húsfogyasztás, sőt igazából a fehér eledelnek nevezett részint tejtermékek, részint tojást, tojástermékek fogyasztása is. Ma már a katolikus egyház is sokkal megengedőbb ezzel kapcsolatban: a hamvazószerda a böjti nap, illetve a nagyböjti péntekek” – mondta még Porogi András.

Ez az időszak a zsidók számára is fontos, bár ők történelmi-vallási okokból máshonnan közelítik meg, mivel a keresztény húsvét előzménye épp a zsidó pészah ünnepe; a pészah önmagában is egy összetett ünnep, legfőként a zsidók Egyiptomból való megmenekülésre emlékeznek ekkor, a húsvét úgy kötődik ehhez, hogy Jézus Krisztus szenvedése és kereszthalála a pészah idején következett be.

„Tudjuk azt, hogy

a húsvéti vacsora, ami Jézus kereszthalálának a közvetlen előzménye, és amikor az Oltáriszentséget megalapítja Jézus Krisztus, voltaképpen egy pészahi vacsora, egy széder est.

A széder a zsidóknál a pészah egyik legfontosabb eseménye, amikor a család összegyűlik és emlékezik az Egyiptomból való szabadulásra. De hát nyilván van egy jelképes összefüggés is, hiszen a keresztény megváltásnak előképe lehet a megszabadulás Egyiptomból, a húsvéti szentmisén olvasmányként ez az ószövetségi történet meg is jelenik” – mutatott rá az InfoRádióban Porogi András.