Bartusz Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) saját halottjának tekinti.

Az MMA méltatása szerint Bartusz György életét és alkotóművészetét meghatározta a magyar, szlovák és cseh kultúra mély ismerete. Művei egyszerű alkotói folyamatot tükröznek, reagálnak a körülvevő világra, annak realitásával foglalkoznak. Mozgalmasak és egyben archaikusak, az időtlenség és a mozdulatlanság is megjelenik bennük.

Bartusz György 1933-ban, a ma Szlovákiában lévő Kéménden született. Képzőművészeti tanulmányait 1950-1954 között a prágai Iparművészeti Középiskolában, majd 1954-1958-ig a prágai Iparművészeti Főiskolán, Josef Wagner és Jan Kavan tanároknál végezte. Ezt követően (1958-1961) a Prágai Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt.

Tanulmányai befejezése után (1962-1989) főként Kassán élt és alkotott. 1962-1963-ban a Kelet-szlovákiai Vasmű képzőművészeti arculattervezőjeként tevékenykedett. Fő szervezője volt a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű által megrendezett Nemzetközi Vas-szimpóziumoknak. Ebben a korszakában születtek monumentális fémplasztikái (Korompai felkelés emlékműve, 1963-1971; Kapu, 1966, Kassa; Nemzedékek, 1967, Kassa; Göncölszekér csillagkép, 1968, Kassa). 1963-1990-ig szabadfoglalkozású képzőművészként a csehszlovák ellenzéki művészek közé tartozott. 1964-1973 között több országban tanulmányúton járt. Témaválasztásaira és kifejezésmódjára az alternatív művészet kifejezési formái és megnyilvánulásai voltak jellemzők.

Az 1960-as évek elején a csehszlovákiai ellenzéki képzőművészek által létrehozott konkretista mozgalom meghatározó tagja volt. Aktívan részt vett a hatvanas évek második felének, közelebbről az 1968-as forradalom utáni megtorló korszak politikájával szemben álló megnyilvánulásoknak.

1967-ben Kassán, František Patočka szobrásszal megalapították a Nemzetközi Fém-szobrászati szimpóziumot. 1974-ben Kassán, G. Kladekkel együtt készítették a Fényünnepség I - Szmog Kassa felett című előadást a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulójára. 1973-tól az elsők között alkalmazta művészetében a számítógépes tervezést Csehszlovákiában (Kozmikus fejek című sorozat).

Az 1980-as évek elején indult életművének egyik meghatározó korszaka, az idő és az alkotás összefüggésére épülő akciók, és performanszok sorozata (A tégla elmozdulása a gravitációs erő hatására - Posun tehly silou gravitácie, 1980). Az idő által limitált gesztusművészetet képviselő művei egyedülállóak képzőművészetünkben.

1986-1990 között résztvevője volt a Marcel Strýk körül kialakult illegális kassai találkozások körnek. 1989-ben az akkor alakuló Gerulata tagja lett. Részt vett a Transmusic Comp. művészeti csoport Pozsonyban és Prágában rendezett koncertjein és akcióifellépésein (1990-1991). Tagja volt a Szlovák Képzőművészek Szövetségének és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Egyesületének is. 1990-ben visszaadta az Érdemes Művész kitüntetést. A rendszerváltás után, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermét vezette 1999-ig. 1992-től a prágai Képzőművészeti Akadémia professzorává nevezték ki. Az 1990-es években felváltva Pozsonyban és Kassán élt és dolgozott.

A rendszerváltás utáni új korszakban aktív közreműködője volt annak a csoportnak, akiknek köszönhetően megtörtént a pozsonyi és a kassai művészeti iskola megújítása, új oktatási szakágak bevezetése. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán akkor létrejött Szabad Kreativitás műterem multimediális iskoláját Bartusz György alapította.

Bartusz Györgynek számos egyéni kiállítása volt Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon. Meghatározó egyénisége volt nemcsak a szlovák és a cseh, de a magyar avantgárdnak is. Élete során sokat tett választott városáért, Kassáért.

Főbb köztéri munkái: A korompai felkelés emlékműve, Korompa; Energia, Kassa; Anatómiai modulus, Kassa, Orvosi Egyetem; Baróti Szabó Dávid-emléktábla, Kassa; Jakoby Gyula festőművész egészalakos szobra, Erzsébet utca, Kassa; Andy Warhol szobra, Mezőlaborc; Egon Bondy filozófus egész alakos szobra. Művei megtalálhatók a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Kassák Lajos Múzeum gyűjteményében.

Bartusz György 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.

Számos elismerésben részesült, ezek közül a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjét 2003-ban, a Munkácsy Mihály-díjat 2004-ben kapta meg.