A jó sör "a teljes sör" – vélekedett az InfoRádió Aréna című műsorában Bart Dániel, az Arany Folyam című könyv szerzője.

"Az a sör, amely kiadja a saját formáját, amely megfelel a saját koncepciójának, amelyben elég alapanyag van, amelyre elég időt hagytak, amelyet szakszerűen raktak össze, amely megfelel a céljának; akkor jó sör az alsópolcos, vizes, vacak, 10 forintos sör? Bizonyos értelemben az is jó sör, mert direkt azért csinálták, hogy olcsó legyen, és így mindent megtettek azért, hogy tök olcsó legyen és még iható is, az alulprivilegizált vásárlókat juttatja valamilyen italhoz" – ecsetelte Bart Dániel.

A jó sört – mint kiemelte – már az ókori Mezopotámiában feltalálták, de a vacak sört is. "A vacak sör ment a népnek, annak bármi jó, azért, hogy öblögesse vele a torkát, a jó sör pedig ment az uralkodó osztálynak. A kolostorokban aztán háromféle sört főztek általában, egy nagyon szép, drága sört, ami az apát uraknak és a vendégeiknek jutott, aztán főztek egy mindennapi sört, amit a szerzetesek ittak, a maradékot pedig még egyszer lefőzték, az ment a kolostor falain kívül élő szegényeknek, falusiaknak" – mesélte.

A sörrel kapcsolatban tehát annak is ősi hagyománya van, hogy "van belőle jó, közepes és vacak".

Hogy a sörkultúra, illetve ízlés tud-e fejlődni, arról azt mondta, az olcsó sörök "jó kis komfortitalok", vagyis "annak bizonyultak".

"Aki az előző rendszerben szokott rá a sörözésre, az jó eséllyel már nem fog váltani, akkor sem, ha megkóstol egy belga sört, és azt érzi, hogy ennek mennyi íze van...

1989 előtt tényleg nem nagyon volt választék, nem voltak jó sörök egyáltalán, csak a vizes lagerek, és aki ahhoz szokott hozzá, annak az tökéletesen megfelel" – mondta Bart Dániel.

Szerinte ugyanez van az ételnél: aki élete feléig vacak, zsíros ételeket eszik, az "boldog vele".

"Ez inkább egy világfolyamat, hogy elkényeztetettségünkben, műveltségünkben elkezdtünk figyelni arra, hogy mit veszünk" – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy gasztronómiailag nézve, élvezetre, örömre a csapolt sörnek nincs párja.

"Biztosan meg lehet biokémiailag magyarázni, de én csak azt szoktam mondani, hogy a sör társaságban érzi jól magát. Veszünk mondjuk 1000 liter sört, és azt egy nagy tankban tároljuk több hónapig, tökéletes állapotban lesz. Ha veszünk 50 liter sört, egy hónapig még az is elég jó állapotban lesz. De ahogy csökkennek a méretek, és a végén 2 deci sört próbálunk egy dobozban eltenni 1-2 hónapra, azt ki kell önteni utána. Míg ugyanaz a molekula 10 ezer literben csodálatosan eláll, megtartja a karakterét" – fejtegette Bart Dániel.

Szintén a "nescafé-mirelit világából jövő illúzió" szerinte, hogy a sör kiirthatatlan, és a szavatossági időn belül pont ugyanolyan. "A sör folyton változik attól függően, hogy hogy tárolták, kezelték, mi van a nyomással; ez is egy mítosz, hogy a sörök ugyanazok, ha az ember a sarkon veszi dobozban vagy a csapról Prágában, mást kap. A sör egy érzékeny, élő ital, még az is, amit pasztörizáltak. Nem magyarázható meg tudományosan, hogy miért a csapolt sör a legjobb, tapasztalati tény; egy nagy adag sörből jön, és

frissen van átlélegeztetve, nagyon fontos, hogy mennyi oxigén kerül bele"

– részletezte Bart Dániel.

Meglátása szerint a második legjobb a dobozos, mivel nem engedi be a fényt semmilyen formában, az üvegessel pontosan ez a hiba, no meg az, hogy nehéz.