Az InfoRádió Aréna című műsorának vendége volt pénteken Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház régi-új főigazgatója.

Ismert, a dalszínház vezetői posztjára korábban kíírt pályázatot 2023 elején újra meghirdették, mert az első "kör" eredménytelen volt. A megismételt eljárás végén májusban újabb öt évre Ókovács Szilvesztert nevezte ki Csák János kulturális miniszter az Operaház élére. A főigazgató a hosszúra nyúlt pályázati időszak ("pályázati teleregény") után most már inkább előre nézne,de így is felidézte a történteket az ő szempontjából. A megismételt pályázat alkalmával többen érezhették magukat megszólítva, "kicsit hosszabb volt a kiírás, mint bármikor, kicsit részletesebb is".

Szerinte a következő ötéves ciklus zeneileg más lesz, mint az előző: a fiatalokról fog szólni.

"Szeretnénk révbe juttatni a balettképzést; mi adni tudunk ebbe az egészbe, emellett pedig az elért pozíciók megőrzése egy bátor feladat. Hatalmas kihívás, hogy a kollégák fizetését szinten tudjuk tartani legalább, és egy csomó művészi tervünk is van."

Az Operaházból távozók

Új dolog kezdődik abban a tekintetben is, hogy fontos személyiségek válnak meg az operaháztól, Kesselyák Gergely, Rost Andrea és ifj. Harangozó Gyula.

"Nagyon sok minden kavarodik a fejekben. Amikor egy szakmai kérdés kezeletlenül kerül ki a nyilvánosságba, óvnék mindenkit, hogy a megjelent címeket tényként kezelje. Három kontinens a három történet.

Kesselyák Gergely kérdése egy alkalmazotti kérdés. Én magam vettem oda őt első karmesternek,

de a személyi bejelentéssel még várnék, ami az utódlást jelenti. Rost Andrea esetében az nem lehet távozás, ha valaki nem akar aláírni egy szerződést."

Arra a kérdésre, hogy mindketten – Kesselyák Gergely és Rost Andrea is – vesztesen jöttek ki a főigazgatói pályázatból, azt mondta, sajnálja, nem így kellett volna történnie, az igazgatói keresgélésnek már évekkel ezelőtt meg kellett volna kezdődnie.

"Előre sajnáltam, magamat is beleértve, hogy a végén valamiféle vereségként kell ezt értékelnie valakinek. Nekem úgy kell kvázi védekezni, mintha én távolítottam volna el mindhármukat". Kijelentette, Kesselyák Gergelynek kínáltak új szerződést, aki egy hét gondolkodási időt kért, majd pár óra múlva "az anyag az Indexnél landolt".

Jelezte, a főzeneigazgató Kocsár Balázs szerződése is lejár, vele már tárgyalnak, szerinte meg fognak tudni egyezni.

Rost Andrea történetéről elmondta: "Mielőtt meghirdetjük a programot, egyeztetünk a művészekkel, és a felkérést visszaigazolják vagy sem.

Nem bűn visszalépni,

de nyilván fájdalmas. Nem változtak meg szerepek, nem változtak meg honoráriumok. A visszalépésében szerepet játszhatott, hogy a pályázati tortúra kicsit hosszúra nyúlt, de erről én sem és az intézmény sem tehet" – ecsetelte.

Harangozó Gyula miniszternek írt leveléről azt mondta, szíve joga, hogyan ítéli meg azt, hogy állítólag semmibe vették a szakmai bizottság döntését, ehhez ráadásul – mint Ókovács Szilveszter mondta – megint csak nincs köze. Harangozó Gyula történetének szerinte még az is a hátterében állhat, hogy a karmester Kesselyák Gergely balettigazgatónak jelölte őt a csapatában, és a vereség miatt ő is keserű szájízt érezhetett.

Ókovács Szilveszter felidézte, az ő pályázata egy 200 oldalas anyag volt, azt nem tudja, a többiek mit adtak be, mert ez titkos folyamat volt. Jelezte, pályázatában előre dolgozott,

10 évadra szóló terve van az intézmény élén

– ez két teljes ciklus.

Felidézte, 2001-ben pályázott először az opera élére, akkor nem nyert, "mégsem fordult a médiához", hanem több évet eltöltött a vezetésben, majd lett az intézmény kormánybiztosa, mielőtt a vezetőjévé vált volna, szerinte tehát szükséges az opera vezetéséhez a "belső terepismeret" vezetőként is.

Önállóság, nemzeti karakter, fiatalok

Az Arénában arról is beszélt, mit jelent a "nemzeti operajátszás".

"Nem az a feladatunk, hogy a nagy európai operaházakat mintául vegyük. Egy ilyen nép, amely a kultúrájában őrzi az identitását, törekedjen arra, próbáljon mindent magyar erőkkel kiállítani, és ez igazodjon az erőforrásainkhoz is; csak akkor hívunk külföldi művészt egy szerepre, ha nem tudunk megfelelő magyart minőségben kiállítani" – ecsetelte.

Ezt követően szólt a "12 hónapos szezonról".

"Nem érzem helyesnek azt, ha megint beállunk a sorba és tartjuk a kezünket az államhoz; van egy kitörési pontunk, ez a saját bevétel. Büszke vagyok arra, hogy a saját bevételi célunk ötmilliárd forint. Ha ezt el tudjuk érni vagy meg is tudjuk netán haladni, akkor lesz pénz bérfejlesztésre, mert központi forrás erre nem lesz. Áprilisra el is fogytak a nyári előadások jegyei, most már a kollégák szabadságolását kell hangolni ehhez" – utalt arra, hogy korábban hosszabb nyári szünet volt az Operaházban.

Az operaénekesi pályáról általánosságban is beszélt, szerinte

nem jó, ha az intézmény "szociális intézménnyé" válik, 25-28 év alatt tudják leadni a legjobb teljesítményt az énekesek,

de nem érzi magát felelősnek azért sem, hogy eltörölték az énekesek kedvezményes nyugdíjkorhatárát, továbbra is annak a pártján van, hogy azok énekeljenek el egy-egy szerepet, akik a legalkalmasabbak rá.

A vidéki házak helyzetéről is beszélt.

"Itt egy pénzügyi problémáról van szó: leginkább pénzre van szükség, ha lenne pénzük a vidéki intézményeknek, meg tudnák fizetni azokat a művészeket, akik nálunk jelentkeznek" – utalt arra, hogy a tehetséges vidéki énekesnövendékek – "természetesen" – mind a Magyar Állami Operaházba igyekeznek bejutni.

Az Erkel Színházat hányatott sorsa után – a Covid után a rezsikrízis miatt is be kellett zárni az épületet – is számos terv övezi, de ezeken még dolgoznak – akár koncertek, néptáncgálák is kerülhetnek ide –, az Operaházban maradnak a nagy, klasszikus művek, az Eiffel Műhelyházban pedig a kamaraművek, a crossover és a kortárs művek mehetnek.