"A cím azért ennyire radikális, mert annak a színdarabnak alapján dolgozunk, melyet Gerhart Hauptmann német drámaíró írt 1890-ben. Az eredeti címe Einsame Menschen, vagyis Magányos emberek" – mondta a produkció rendezője, Tarnóczi Jakab.

A rendező szerint az eredeti színdarabot erősen átdolgozták, és egy "új magyar dráma" lett belőle. A Magányos emberek egy többhetes együttlétről szól, a család és a barátok együttlétéről, de még egy váratlan vendég is ott marad. A címnek ebből fakadóan ironikus kontrasztja van, és azt a paradoxont mutatja, hogy

nagy társaságban is tud az ember teljesen magányos lenni,

ha az emberek nem képesek megértetni egymással magukat, és nem tudnak igazán egymáshoz kapcsolódni. Az előadás egyfajta társas magányról szól, Családi együttlét alcímmel.

Furcsa véletlenként több színház is hasonló témájú, de más történetbe ágyazva foglalkozik azzal, hogy mit jelent a család, és milyen ellentétek nehezítik meg a családi együttléteket.

"Ha a drámatörténetet nézzük, akkor a családtörténetek egy jó ideje nagyon meghatározó részei a színháztörténetnek, az irodalomnak. Mégiscsak ez az a közeg, amihez ilyen vagy olyan módon mindenki tud kapcsolódni, és valahogy mégiscsak minden innen indul" – állapította meg Tarnóczi Jakab.

Szerinte a családi viszonyokban gyakran kicsiben mintegy modellként ott van a társadalom, egy társadalmi réteg, egy ország működése. A család tematikája mindig jó lehetőség arra, hogy a legkülönbözőbb problémákról beszéljünk akár a színház, akár a film nyelvén.