Petrányi Viktória az Evolúció című moziról hangsúlyozta: a szándék nem az volt, hogy a holokauszt témájához nyúljanak, hanem általánosságban a generációkon át öröklődő traumákhoz, illetve azok feldolgozásához. Vitathatatlan azonban, hogy a holokauszt tragédiája a legnagyobbak közül való, ami rengeteg magyar családot érint, posztgenerációs szinten is, ezért ennek a világába szerettek volna betekintést mutatni, hogy milyen az, amikor egy családon belül több generáció is részesévé válik egy tragédiának, amit közvetlenül nem is élt át – magyarázta a producer.

Petrányi Viktória szerint Magyarországon ennek a traumának a feldolgozása sok tekintetben megrekedt, részben annak az okán, hogy magáról a feldolgozásról nagyon kevés szó esik, mint ahogyan a traumák öröklődéséről is. „Az egyik ilyen homályzónája ez a bonyolult, családokon belüli működés, ami tulajdonképpen alig enged szabadulni minket; túl kevés szó esik róla, túl sok szó másról, és erre próbáltunk ebben a filmben egy nagyon személyes megoldást mutatni” – fogalmazott.

Szerinte a személyes szál elsősorban nem azt szolgálja, hogy a néző jobban át tudja élni azt, amiről a film szól, hanem hogy a készítő hitelesebben tudjon hozzányúlni a témához. Hogy itt nemcsak vélt igazságokról van szó, hanem egy valósan megélt problémáról, ami nagyon fontos – magyarázta Petrányi Viktória.

A film triptichon szerkezetű, vagyis három fejezetből áll össze. A rövid prológus a holokauszt időszakában játszódik, amit absztrakt módon ábrázol. A film törzséül szolgáló második fejezet egy 21. századi történet a 2000-es évek elejéről, míg a harmadik már kifejezetten a napjainkban játszódik. Ezáltal két jelenbeli és egy múltbeli állításunk van, ami teljesen precízen követhető a nagymama (Éva), az anya (Léna) és annak gyermeke (Jónás), tehát a három generáción át – mondta a producer.

Petrányi Viktória meglátása szerint az Evolúcióhoz nem szolgált mozgóképes minta, ilyen értelemben akár kísérletinek mondható. „Nem tudom semmihez sem kötni, amit láttam a filmtörténelemben, még ha ez nem is azt jelenti, hogy formailag nincsenek előképei, például a hosszú snittek tekintetében” – fogalmazott a szakember.