Az ötven éve megrendezett két Iparterv kiállítás mára a progresszivitás szinonimájává vált, hiszen ekkor egy fiatal neoavantgárd művészgenerációnak először sikerült feszegetnie az aczéli kultúrpolitika határait - idézték fel a tárlat csütörtöki sajtóvezetésén a kurátorok.

Készman József és Popovics Viktória emlékeztettek: a kor nemzetközi tendenciáihoz szervesen kapcsolódó két kiállításra az Ipari Épülettervező Vállalat (Iparterv) belvárosi székházában került sor Sinkovits Péter rendezésében.

Az 1968 decemberében 11 fiatal művésszel - Bak Imre, Frey Krisztián, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Siskov Ludmil és Tót Endre -,

a cenzori hivatal megkerülésével nyílt "zsűrimentes" tárlat csak néhány napig volt látható.

1969 októberében Baranyay Andrással, Major Jánossal, Méhes Lászlóval és Szentjóby Tamással, valamint új irányzatokkal kiegészülve rendezték meg újra a kiállítást.

Készman József és Popovics Viktória hangsúlyozták: nem az egykori kiállítás rekonstrukciójára törekedtek, hanem az iparterves művészek elérhető legfrissebb munkáiból, valamint a későbbi generációkhoz tartozó alkotók Iparterv-reflexióiból válogattak. Mint azonban hozzátették, a látogatók a falszövegek mellett megismerhetik az 1968-69-ben kiállított munkákat is.

Az első terem Keserü Ilona festményein keresztül vizsgálja életművében felbukkanó, állandó motívumokat, míg a következő "geometrikus szekcióban" Bak Imre és Nádler István munkái kerültek egymás mellé.

Konkoly Gyula az első Iparterv kiállításon még a pop-arthoz kötődő munkákkal vett részt, a következő tárlat idejére azonban már a konceptualizmus felé fordult. Végül az 1980-as évektől a figurális festészetben találta meg saját útját, amint erről a Kurátornők című sorozat kiállított darabjai is tanúskodnak.

Kemény György ugyan nem vett részt kiállítóként az Iparterv tárlatokon, azok arculatának tervezőjeként mégis szorosan kötődik az ipartervesekhez, ezért munkái immár a közös kiállítás falán is megjelennek. Lakner László friss munkáit ősi írásjelekre emlékeztető formák uralják, Méhes László pedig a pop-arttól a stilizáltabb festészet felé fordult.

Tót Endre festményekkel, képversekkel és néhány művészi demostrációjának emlékeivel is részt vesz a tárlaton, melynek utolsó termeiben az újabb generációkhoz tartozó Andreas Fogarasi, Borsos Lőrinc, Horváth Tibor, Kaszás Tamás, Kis Varsó, Kerezsi Nemere és Sugár János reflexiói is helyet kaptak.

A március 24-ig látogatható tárlatot kétnapos konferencia zárja, melyen több iparterves alkotói is részt vesz majd.