„A sikerei ormai közé menekül a saját személyisége elől. A nagy romantikus ámokfutás közepette olyan kérdéseket is feltesz, ami minden kor emberének érvényes: ki vagyok én. Nagy, sikeres színész létére egyszer csak rájön, elfelejtette megkérdezni, ő maga vajon ki lehet” - mondta szerepéről Szervét Tibor.
A színművész hozzátette, a másik fontos fókuszpont, hogy ebben a valótlanságban a szerelem, amit ő annak él meg, vajon lehet-e valódi.
„Ki is mondja az előadás egy pontján, hogy ha egy ember nem valódi, akkor körülötte semmi sem az. Ez fontos gondolat.”
Szervét Tibor úgy fogalmazott, ez nem egy filozófiai történet, hiába van benne a nagy egzisztencialista Jean-Paul Sartre keze, hanem egy nagy szárnycsapású, romantikus történet egy nagy hőssel és egy remélhetőleg szórakoztató színházi közeggel.
„Ego, bizonyíthatnék, kisebbrendűségi érzés, félelem – mindez nagy erővel jelen van ebben az emberben, ezért nem tud anélkül meglenni, hogy ne nyűgözzön le, ne hódítson. A színdarabban körülötte megjelenő hölgyek ennek áldozatai és élvezői.”
Vágyat kelt, olyan kaland ígéretét rejti számukra, amiben még soha nem volt részük. A kosztümös, de látványában a XXI. századot idéző előadásban Gubás Gabi a grófnőt, a polgárlányt Szabó Erika, a súgót Molnár Piroska játssza.
