Eddig kiadatlan, kisebb terjedelmű Rejtő Jenő-szövegeket, levéltári dokumentumokat és fotókat felvonultató emlékkötet jelent meg a Szépmíves Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gondozásában.

A megtalált tragédia című kötet szerzője, Thuróczy Gergely Rejtő-kutató elmondta: a kötet célja olvasmányos módon rendet vágni a Rejtő Jenő (született Reich, 1905-1943) alakja köré szövődött gazdag legendáriumban, tényszerűen bemutatni a pesti ponyva aranykorának zsenijét.

"Rejtőről igen kevés adat állt rendelkezésre. Egyrészt mert nem nagyon kutatták, másrészt ő sem jeleskedett abban, hogy túl sok nyomot hagyjon maga után, és a 20. század viharai is gondoskodtak a hagyaték kallódásáról. Ha nem is volt világcsavargó és tengeralattjáró rájaszigonyvető-kezelője, meglehetősen bohém életmódot folytatott. Nemtörődöm volt, nem érdekelték a polgári sallangok" - mutatott rá.

A szerző szerint míg például József Attila minden egyes napjáról tudjuk, hogy hol járt, kivel találkozott és mit csinált, Rejtő esetében alig vannak hasonló információink. Nagyon csekély a kéziratos és dokumentum-hagyatéka is, mivel arra a "ponyvaiparra", amelynek keretein belül dolgozott - és amelyet humoros kalandregényeivel meg is újított -, nem volt jellemző a kéziratok megőrzése. Hiányoznak a szerződések, és a hivatalos levelezés nagy része is, azonban főleg a kéziratok csekély száma az, ami megnehezíti az irodalmi életmű rekonstruálását.

A Rejtővel kapcsolatos legendák burjánzását okozta az is, hogy nem csupán keveset lehetett tudni róla - a régebbi lexikonokban alig pársoros életrajza volt olvasható - , de paradox módon rendkívül népszerű is volt. A Kádár-korban több millió példányt adtak ki a könyveiből - fűzte hozzá Thuróczy Gergely, aki 2015-ben Az ellopott tragédia című könyvében is foglalkozott már az író tragikus életútjával és munkásságával.

A kutató úgy vélte: Rejtő "folklorizálódott", alakja köré az olvasói igény szerint, népköltészetszerűen városi legendákból, vándoranekdotákból, jópofa történetekből egy teljes mitológia, alternatív életrajz kristályosodott ki. Még ma is hallani évente egy-egy új, korábban nem ismert Rejtő-legendát.

"Egynémely legendát, például a legfontosabb mítoszt, hogy Rejtő Jenő légiós lett volna - amiből egy szó nem igaz -, ő maga kezdte el terjeszteni egy 1934-es újságcikkben" - hangsúlyozta a PIM kutatója, aki a kötetben mintegy 200 oldalon foglalja össze, amit a források alapján tudunk Rejtő Jenő életéről. Az életrajzból kiderül az is, hogy a szerző valós személyisége csak részben tükröződött regényalakjaiban. Könyvei hangsúlyozottan fiktív alkotások, valójában a korabeli ponyvaregények paródiáit írta meg.

"Magánlevelezéséből egy sértődékeny, visszahúzódó, sérelmeit dédelgető, kisebbségi komplexusos figura rajzolódik ki, a regényeiből ismert nagyduhaj alakok részben kompenzálás eredményei is lehetnek. Ez azért is meglepő, mert végre előkerült egy fénykép, amin Rejtő nem ülve, félbevágva vagy portrészerűen látható, hanem egészalakosan. Az átlagnál egy fejjel magasabb volt, legalább 190 centiméter, elég marcona tekintettel. Kopaszodott, volt egy pukli a fején, tényleg úgy nézett ki, mintha a regényeiből lépett volna elő egy alvilági figura" - fogalmazott Thuróczy Gergely, aki a források alapján "bipoláris személyiségként" jellemezte az írót.

"Kortársai, barátai leírják, hogy félelmetes volt, amikor ennek a hatalmas, sportos embernek egyik pillanatról a másikra megváltozott a kedélye, sosem lehetett tudni, mi következik" - mondta el a kutató. Hangsúlyozta: Rejtő Jenő mániás depressziót sejtető vonásai egyre romlottak az 1940-es évekre, ebben az állandó pénzszűke miatti megfeszített munka is közrejátszott. Pedig jól keresett, csak épp többnyire elkártyázta a jövedelmét.

"Iszonyúan sokat dolgozott, a ponyvaipar által elvárt színvonalat messze meghaladó műgonddal. Az éjszakázások, a határidőkkel, előlegekkel való versenyfutás, és nem utolsó sorban a különböző ajzószerek, a kávé, cigaretta, és a korban patikában szabadon kapható Aktedron nevű amfetaminszármazék az utolsó évekre teljesen kikészítették az idegrendszerét. Többször kellett idegszanatóriumban kezelni. Beteg ember létére vitték munkaszolgálatra a Don-kanyarba" - idézte fel Thuróczy Gergely.

A kutató szerint az emlékkötetben megjelentetett eddig kiadatlan írások tovább árnyalják a Rejtő-életműről kialakult képet, és rámutatnak arra, hogy a szerző nem túl hosszú pályafutása alatt több mint tízféle irodalmi regiszterben alkotott. Írt a regények, kalandtörténetek mellett operetteket, verseket, szociográfiába hajló novellákat, filmterveket, valamint próbálkozott az újságírással, sporttudósítással és lapkiadással is. A kötetben újságcikkek, novellák mellett szerepel egyik utolsó, hagyatékból publikált kalandos kisregénye is, a Konzílium az őserdőben.

"A legnagyobb fájdalma az volt, hogy legsikeresebb művei, a ma is olvasott P. Howard-könyvek a korabeli kiadói politika miatt nem saját nevén jelentek meg. Fordítóként is csak egy-két könyvén bukkant fel valódi neve. Vagyis egyszerre volt híres és teljesen ismeretlen" - fogalmazott a Rejtő-kutató.

A szövegközlések és az életrajz mellett a könyvben helyet kapott még Rejtő nyomtatásban megjelent műveinek eddigi legteljesebb bibliográfiája, valamint Perczel Olivér levéltáros tanulmánya, amely a szerző munkaszolgálati behívójához vezető uszító újságcikk miatt indított rágalmazási peranyagot is megismerteti az olvasókkal.

A megtalált tragédia című kötetet szerdán este mutatják be a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a szerzővel Farkasházy Tivadar humorista, Kálmán C. György irodalomtörténész fog beszélgetni Horváth Csaba egyetemi docens moderálásával. Az eseményen közreműködik Varga Tamás színművész és Nagy János zeneszerző, zongoraművész.