A Vízkereszt a legrégibb egyházi ünnep. A 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az év kezdetét. Ekkor emlékezik meg az egyház a Napkeleti Bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében való megkeresztelkedéséről. Éppen ezért ezen a napon vizet szoktak szentelni - mondta Tátrai Zsuzsanna.

A katolikus egyházban a szentelt víznek az ember egész életében rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottak. Gyógyító erejűnek, gonoszűzőnek, rontást megelőzőnek tartották - hangsúlyozta.

A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés szokása. Ilyenkor a pap és kísérője házról házra ment, és a ház ajtajának felső részére felírták Gáspár, Menyért, Boldizsár nevének a kezdőbetűit, és az éppen aktuális évszámot, hogy miden rosszat, gonoszt elhárítson attól a háztól - részletezte a néprajzkutató.

Egyébként ilyenkor mentek a papok koledálni régen - nem csak a katolikus papok, hanem az evangélikus papok is - és a díjlevelükben foglalt járandóságukat ilyenkor szedték össze, ami gabonafélékből, esetleg szalonnából, kolbászból és hasonlókból állt - tette hozzá.

Ehhez a naphoz kapcsolódik a háromkirály-járás szokása is, amikor megszemélyesítve a három királyokat fehérbe öltözött fiúk hosszú, csúcsos süvegben házról házra járva énekelték el a háromkirályok énekét. Volt, ahol nem adtak nekik semmit, csak kezet fogtak velük, de volt, ahol meg is jutalmazták őket valamivel - mesélte Tátrai Zsuzsanna.

A Vízkereszthez egyébként időjárásjóslás is kapcsolódik. Azt szokták mondani, hogy ha Vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd. Az izik takarmánytörmelék, amit fűtésre használtak, a pad pedig a padlás népi elnevezése. Ami azt jelenti, hogy ha Vízkeresztkor enyhe az idő, még nagyon sokáig kemény hidegek várhatók - magyarázta.

A Vízkereszt fordulónap, a karácsonyi ünnep zárónapja, ezért is szokták ilyenkor a karácsonyfákat leszedni, másrészt pedig a farsang kezdete is - mondta a néprajzkutató.