"Én erre a pályára nem azért jöttem, hogy Kossuth-díjas Nemzet Színésze legyek, hanem azért, hogy jó színész legyek" - jelentette ki Kóti Árpád.

"Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy van bennem valami. Nemcsak én, hanem inkább a kollégák" - tette hozzá a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művésze.

"Nem tudom megfejteni, mi vonzott a színészi pályára, ahogy azt sem, miért akartam testnevelő tanár lenni, amikor Bucsán, ahol születtem, még tornaterem sem volt - idézte fel Kóti Árpád.

Hozzátette: "az lettem, de azt nem csináltam, csak elvégeztem. Aztán mentem a főiskolára, hogy elkerüljem a katonaságot. Fölvettek és elmentem Békéscsabára, két év után a nyughatatlan természetem vitt tovább."

Eger és Szolnok után, 50 év Debrecen következett.

"Még gyerekkoromban elolvastam Mikszáth Kálmán A két koldusdiák című regényét, és bár soha nem voltam, megtetszett Debrecen és mindig ide vágytam" - adott magyarázatot a színművész.

"Az első olyan szerepem, amit nagyon szerettem a Kapaszkodj, Malvin, jön a kanyar című darabban, amelyet Kerekes Imre írt, a magyar, hős katona volt, mert olyan voltam, mint az az a katona, aki meghalt a Don-kanyarban. Lehet, hogy én is meghaltam volna, ha ott vagyok" - mondta Kóti Árpád.

"Én mindent játszom. Nem kértem és nem is adtam vissza szerepet. Lehet, hogy kellett volna, de nem, mindig megcsináltam, amennyire tudtam" - idézte fel a színész.

"Sokat szavaltam, versmondással indultam. Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Pilinszky nekem itt kezdődnek a költők. Költőkben vagyunk a leggazdagabbak a világon. Még mindig szavalok. Önálló esthez öreg vagyok, elmúltam nyolcvan éves. A versmondás nagyon veszélyes, de a legcsodálatosabb" - hangsúlyozta Kóti Árpád.