A kötetet bemutató Veres András irodalmár többek között arról beszélt, hogy a könyv szereplőinek, így magának a könyvnek is legtöbbször visszatérő mondata, hogy "senki nem tud semmit". Hozzátette, hogy ez mondat sokkal hitelesebb képet fest az akkori helyzetről, mint bármilyen utólagos kommentár.

Veres András kiemelte, hogy a könyv alapjául szolgáló beszélgetéseket 1989-ben kezdte rögzíteni Csörsz István, vagyis a legjobb pillanatban, éppen megelőzve a legendagyártások korát. Hozzátette, hogy 1989-ben a megszólalók még őrizték azt a "mély elnyomottságélményt", amelyben a forradalom szereplőiként a forradalom után kellett élniük.

Veres András a könyv egyik érdemeként kiemelte, hogy korrigál közkeletű, de téves felfogásokat a forradalommal kapcsolatban. Példaként említette a rádió ostromát és az arról szóló vitát, hogy ki lőtt először. A kötetben szereplő Bőzsöny Ferenc nyugalmazott rádióbemondó elmondása szerint nem igaz, hogy rálőttek az emberekre a rádió épületéből. Lőttek ugyan, de a levegőbe és nem az emberekre.

Ugyanakkor - tette hozzá a könyvbemutatón is jelen lévő Bőzsöny Ferenc - a szűk térben egy egész századnyi katona lövése "nagyot szólt", és senki nem tudta megállapítani, hogy eltalált-e valakit.

Csörsz Rumen István irodalmár, a kötet szerzőjének fia hangsúlyozta, hogy a történészeket nem a "lustaságuk vagy ideológiai terheltségük" akadályozza abban, hogy hiteles képet fessenek 56-ról, hanem az, hogy a dokumentumok jó részét már akkor tudatosan megsemmisítették. A legendagyártásnak tehát az információhiány is az oka.

Azért fontos a könyv megjelenése - mondta Csörsz Rumen István -, mert olyan információkat tartalmaz, amiről nincs és már nem is lesz levéltári adat. Mint mondta, szemtanúk számoltak be arról, hogy a forradalom idején az emberek elégették a dokumentumokat, és nem csak a párttagkönyvüket. A forradalom leverése után pedig a forradalmár múlt bizonyítékait kellett megsemmisíteni. Így végeredményben "dupla radírozás" történt - tette hozzá.

A kötetben hét férfi és egy nő szerepel. A történetek többsége katonasorsokról szól, elsősorban a piliscsabai ezredről, amely Budapest karhatalmi egysége volt. Két zászlóalját 1956. október 23-án rendelték fel Budapestre Solymosi János alezredes parancsnoksága alatt a rádió védelmére.