Hajdu Szabolcs az MTI-nek elmondta, a Délibáb című filmje egyértelműen parabola, szerinte az alkotásban jelen lévő jelentések a világon mindenhol behelyettesíthetők. "Például a kanadai fekete közösség vagy az izraeli, a török közönség is be tudja helyettesíteni a saját elnyomóját és vélt megmentőjét" - fogalmazott a Fehér tenyér, a Tamara vagy a Bibliotheque Pascal alkotója, kiemelve: igyekeztek a konkrétumokat, például a karakterek előtörténeteit háttérbe szorítani, hogy a lehető legkevésbé legyen szociografikus jellege a filmnek.

Arra a kérdésre, hogy mennyiben tekintette előképnek Jancsó Miklós filmjeit, például a Szegénylegényeket, Hajdu Szabolcs azt felelte, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az idén elhunyt rendező életművét, ha a pusztára megy valaki forgatni. "Egyértelműen felmerül az ő neve, mint ahogy Szomjas Györgyé, Tarr Béláé is. (...) Nem volt szándékomban erőteljesen megidézni ezen alkotók szellemét, de mégis beszüremlenek a képekbe az ő filmjeik" - tette hozzá. Megjegyezte, hogy Jancsó Miklóssal mindig is lelki rokonnak érezték egymást: érdeklődésük tárgya hasonló, de másképp közelítenek hozzá.

A Délibáb irodalmi alapjául Tar Sándor Ház a térkép szélén című novellája szolgált, Hajdu Szabolcs korábban trilógiát is tervezett a 2005-ben elhunyt alkotó műveiből. "Sajnos ez már nem aktuális. Ennek sok oka van, például hogy ennek a filmnek nem szabadott volna ennyi ideig készülnie. Belefáradtam, megcsömörlöttem, valami mást kell ezután csinálnom".

A rendező a Te országod című novellából tévéjátékot készített a közmédia Hajónapló-sorozatába, ez egyébként a saját munkái közül a kedvence, korábban szerette volna nagyjátékfilmmé bővíteni. A rasszizmusról szóló, Csóka című novella adaptációjáról pedig azután tett le, hogy elkészült Fliegauf Benedek Csak a szél című filmje. "Ha nem készült volna egy ennyire erős film, belevágtam volna" - árulta el.

A rendező arról is szólt, hogy míg a Fehér tenyér bemutatója előtt a szülei véleményétől tartott, most a főhőst, a bujkáló futballistát játszó Isaach De Bankolé reakciójára volt a leginkább kíváncsi, hiszen nemcsak a forgatókönyv változott meg, hanem a leforgatott jelenetek is jelentősen átalakultak a vágás során. "Nagyon meglepődött, másra számított, de nagyon tetszett neki, egészen meg volt rendülve" - idézte fel a torontói filmfesztiválon zajlott premiert, hozzátéve, hogy Bankolé az utóbbi évek filmszerepei között a legjobbnak nevezte a Délibábot. Szólt arról is, hogy a Jarmusch-filmekből is ismert világsztár kézzel leírta magának a forgatókönyvet. "El akart merülni ebben a világban, mire ideért, már benne volt egy filmben. Attól tartottam, hogy esetleg a két vízió nem fog találkozni" - jegyezte meg.

Hajdu Szabolcs elmondta, hogy a film ugyan lassú, de sikerült tartani a feszültséget, a harmonikus tempót végigvinni. A vágás során nemcsak a ritmust pontosították, hanem a jelentéseket is kutatták: minden jelenet, szekvencia mögött rejlik egy állítás vagy egy kérdés. "Ha lefordítanánk ezt a filmet, akkor kijelentő mondatokból és kérdésekből állna. Ezeket próbáltuk minél pontosabban megközelíteni a vágás során: ami nem tartozott hozzá a kérdéshez, kijelentéshez, azt kivettük" - magyarázta.

A film ugyanakkor végig a western műfajjal játszik, kliséket fordít ki és értelmez újra. A westernben például a technikai haladást, a civilizált világot szimbolizáló vasút egy lerobbant kisvonatként szerepel Hajdu filmjében. A filmbeli kisvonatot egyébként nekik kellett megépíteni, mert a valóságban az sokkal rosszabb állapotban volt, ami viszont már groteszk, parodisztikus hangulatot vitt volna a filmbe. "A valóság túl szánalmas volt nekem" - hangsúlyozta, kiemelve, hogy a díszleteket Rajk László tervezte.

Hajdu Szabolcs hangsúlyozta: Balmazújvárosban vetítették először csütörtökön a filmet, az első vetítésre a környéken élők, valamint a filmet segítők (rendőrök, tűzoltók, közmunkások) kaptak meghívást, azok az emberek, akik valószínűleg önerőből nem tudnák kifizetni a mozijegyet. "Nekem ez sokkal fontosabb, mint bizonyos fesztiválok" - jegyezte meg. A Délibáb látható a nagyobb vidéki városokban, emellett nemzetközi fesztiválokon is vetítik: Stockholm, Tallinn, Prága, Goa, Marrákes, Palms Springs következnek.
Egy film elkészítése nagyon megterhelő tud lenni, a Délibáb esetében viszont még több akadályt gördítettek elénk - fogalmazott a rendező, aki szerint így nem lehet dolgozni, hiszen folyton kizökken saját alkotói ritmusából.

"Úgy érzed, hogy be vagy zárva egy történetbe, és nem tudsz belőle kilépni. Ez nagyon kimerítő" - tette hozzá, felidézve, hogy az első támogatásokat még 2009-ben kapták meg, a forgatást azonban csak három év múlva kezdhették el, a film pedig csak most, 2014 végén kerül a közönség elé. "Bosszantó dolgok történtek útközben, például a hitelvesztés a külföldi partnerek irányában. Emellett pedig elkészültek hasonló témájú filmek, mint például a Django vagy a 12 év rabszolgaság..." - idézte fel a nehézségeket. "Soha nem vártam ennyire egy filmnek a végét. Pedig a Délibáb nem bonyolult, hiszen egy helyszínen játszódik. A filmet körülvevő világ, a finanszírozás körülményei, a társadalmi légkör tette nehézzé" - vélekedett.

Hajdu Szabolcs jelenleg az Egyesült Államokba, Las Vegasba készül, de ő nem tekinti ezt "disszidálásnak", inkább tanulásnak. "Elmegyek, mert frusztrál ez a légkör, nem tudok benne 100 százalékosan a dolgaimra koncentrálni. Ez pedig beteggé teszi az embert, depresszióssá" - jegyezte meg. Amerikában a félig már leforgatott, ám elakadt Dosztojevszkij-adaptációt, A játékost készül befejezni.