"Turner idejövetelére már régóta vártunk, nekem is egyik első tervem volt főigazgatóként, hogy a brit festőnek kiállítása legyen Budapesten" - emlékezett a tárlat keddi sajtótájékoztatóján Baán László.

A Szépművészeti Múzeum vezetője elmondta, hogy Stephen Deucharral, a Turner-hagyaték legjelentősebb ápolójának számító londoni Tate Britain múzeum igazgatójával végül abban állapodtak meg, hogy a budapesti intézmény egy vándorkiállításba társul be.

Turner és Itália kapcsolata olyan téma, amely végigkíséri a művész pályafutását, így kiválóan alkalmas az egész életmű bemutatására - indokolta Baán László a témaválasztást. Mint hozzátette, Ferrara és Edinburgh után a kiállítás-sorozat utolsó állomására, Budapestre néhány művet műtárgyvédelmi okokból már nem tudtak elhozni, ezek helyett azonban a Tate Britain másik festményeket adott.

A tárlatsorozat kurátora, James Hamilton elmondása szerint a kiállítást úgy tagolták nyolc részre, hogy az végigvezesse a látogatót Turner egész pályáján a fiatal, érdeklődő festőtől az radikális és újító idős mesterig.

"Turner jelentősége elsősorban abban áll, hogy megújította a tájképfestészetet: (...) a természetet ábrázoló képein is emberi történeteket mutatott be, olyan korban, mikor például Dickens is alkotott" - szólt a műfaj egyik legnagyobbjának tartott XIX. századi művészről.

A tárlat első része a Turner első itáliai utazása előtti időszakot mutatja be, azon művészek (Piranesi, Claude Lorrain, Earlom és Woollett) részben a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből származó festményeit Turner korabeli alkotásai mellé állítva, akik nyomán az ifjú festő csodálni kezdte Olaszországot.

James Hamilton beszámolója szerint Turner először 1802-ben jutott el Itáliába, és az Alpok látványa egész életére szólóan lenyűgözte: "a hegyek nagysága mellett felfedezte az emberi lét törékenységét". Következő útját 17 évig tervezte, ezután azonban igyekezett végiglátogatni nem csupán a nevezetes nagyvárosokat, de a kisebb itáliai településeket is - folytatta a brit kurátor.

Mint hozzáfűzte, Turner utazásai során rengeteg vázlatot készített, majd ezek nyomán immár Angliába hazatérve festette meg nagy olajképeit; a kiállítás látogatója három ilyen vázlatfüzetbe is belenézhet.

A tárlat tanúsága szerint a brit festőt elbűvölte Itália történelme, csakúgy, mint a mediterrán környezet és napsütés: egyedül Rómáról több tucat akvarellt készített, melyek közül számos Budapesten is látható. "Turner azonban meglepő művész, képein mindig valami új invencióval áll elő" - hívta fel a figyelmet James Hamilton: Modern Róma - Campo Vaccino című olajfestménye például rengeteg újat tud mondani az "ezerszer lefestett" városról - hangsúlyozta.

A kurátor elmondása szerint Turner Rómában a múlt romjain épülő új várost szerette leginkább megörökíteni, míg Velencében a hanyatló luxus bemutatása foglalkoztatta elsősorban. Mint hozzátette, a festő Angliában festett alkotásain is megfigyelhető azonban az itáliai hatás, a London melletti Virginia Water tavat ábrázoló festménye például velencei tájképeire emlékeztet.

"Turner legradikálisabb invenciói igazából idős éveiben keletkeztek" - beszélt James Hamilton a tárlat záró részéről. A radikális öregember elnevezésű egység a pályafutása végén a színekkel és a fénnyel kísérletező művészt mutatja be egészen egyik utolsó, Látogatás a sírban című nagyszabású festményéig, melyet halála előtt egy évvel készített. A Gonda Zsuzsa és Seres Eszter által gondozott tárlat október 25-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeum földszinti kiállítóterében.