A busók budapesti vendégül látásával a szervezők a főváros farsangi hangulatának megteremtéséhez és a mohácsi busók látványos, figyelemfelkeltő szokásainak megismertetéséhez kívánnak hozzájárulni.

A rendezvény február 13-án délután a busók farsangi felvonulásával veszi kezdetét a belvárosban. A busók kettőkor a Váci utca déli részétől indulva a Vásárcsarnokon át délután öt órára érkeznek meg a Ráday utcán keresztül a Bosnyák térre.

A rendezvény ezután a Fonó Budai Zeneházban folytatódok, ahol Minorics Tünde etnográfus előadásával és "A maszkok mögött" című tárlatának megnyitójával folytatódik az ünnepség. Minorics több éve kutatja a busók hagyományait, a megnyíló fotókiállítás anyaga segítségével pedig be kívánja mutatni a népszokásokat és értelmezni azok eredetét.

Az est hátralévő részében a busó hagyományokat megőrző sokácok táncait bemutató oktatás és táncház várja az érdeklődőket a Zora Táncegyüttes és a mohácsi Orasje zenekar közreműködésével. Az esten részt vesz Baráth Gábor, Népművészet Ifjú Mestere-díjas fafaragó, busómaszk-készítő, aki a szakmáját be is mutatja a rendezvényen, de a helyszínen bárki fel is próbálhatja a busójelmezt és együtt táncolhat a többi busóval.

A mohácsi busójárás az egyik legismertebb alakoskodó népszokás, eredete a Mohácson letelepedett sokácokhoz - Bosznia-Hercegovinából betelepült katolikus horvátok egy csoportjához - köthető, és egészen a török időkre vezethető vissza. A télűző rítus mára a város turisztikai látványossága lett, évente körülbelül 500-600 fő öltözik busónak, akik az utcai felvonulás, kelepelés és tűzgyújtás mellett kisebb csoportokban járják a sokác negyed házait, és különböző termékenységvarázsló, betegséget vagy gonoszt űző cselekvéseket is végeznek.

A Magyar Országgyűlés bizottsága a mohácsi busójárást az elsők között javasolta felvételre a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe, és felterjesztette az UNESCO Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára is.