Igen, kétségtelen, én is azt hiszem, a darab egyik legfőbb erénye, hogy igazi magyar bohózat született. Itt a hangsúly azonban nem csak a magyaron, hanem a bohózaton van. Manapság hiánycikk az ilyesmi, olyannyira, hogy sokszor a színházak már nem is tudnak mit kezdeni egy ilyen kiváló vígjátékkal.

Önök tudtak?

Igen, én úgy érzem, hogy sikerült. A főpróba és a bemutató tapasztalatai alapján elmondhatom: sikerszaga van.

Ebben az esetben is igaz a fáma, hogy nehezebb bohózatot próbálni, mint tragédiát?

Igen, mivel nagyon pontosan kell játszani, rendkívül feszes ritmusa van. Hamvai Kornél szövege remek, ez azért megkönnyítette a dolgot. Volt egy pont a próbafolyamat során, mikor elkezdett élni a szöveg, és éreztük, hogy "kinyílt" a dráma, megcsillant a humora és onnantól kezdve nagyon élveztük.

Attól függetlenül, hogy ez a dara tipikus korrajz, elkerülhetetlen, hogy vannak áthallások.

Persze hogy vannak, jól néznénk ki, ha nem. Ma minden ugyanígy működik, csak nem ilyen szélsőséges formában. A besúgórendszer, a politika....Vitathatatlan, hogy az ilyen szélsőséges helyzetek nagyon jó alkalmat kínálnak egy bohózatra, mert utólag kimondottan viccesek. Szerintem Hamvai Kornél jól tette, hogy a Balmorál című drámát ebbe a környezetbe emelte át.

Boncz Kálmán - akit Ön alakít - elég furcsa figura. Nem lóg ki ebből az írótársaságból?

Õ afféle megtűrt. Szerves része a társaságnak, szeretik, de mindig valahogy megfigyelőként van jelen. Az pedig, hogy mindenkinek a leveleit felbontja, abban a rendszerben egyáltalán nem kirívó. Besúgó-jelentések jöttek-mentek, szinte természetes, hogy ez az ember felbontja a borítékokat. Igazából nem akar rosszat, és a leveleket is véletlen cseréli fel, így megy a besúgó-jelentés a félrelépő feleség férjéhez, a feleség drámája pedig a belügybe. Szerintem nem kell ezt túlbonyolítani, ez egy kitűnő magyar bohózat, remekül megírt szöveggel. Hogy mesél egy rendszer sajátosságairól? Az elkerülhetetlen...