– Colin: Félig kanadai vagyok. A középiskolában a legjobb barátom egy magyar volt. 1956 után ugyanis nagyon sok magyar emigrált Kanadába. Tőle hallottam először a forradalomról, és értettem meg egy kicsit jobban a magyarok helyzetét. A Melbourne-i olimpián történtekről pedig, akkor hallottam először, amikor elkezdtem vízilabdázni. Az edzőm magyar volt. Õ mesélt a legendássá vált magyar-orosz olimpiai elődöntőről. Tehát hallottam a forradalomról és a melbourne-i eseményekről is személyes beszámolókat. Mikor elkezdtem dokumentumfilmmel foglalkozni arra gondoltam, érdekes lenne ezt a két szálat összeházasítani egy filmmé.

– Hogyan lett a tervből valóság?

– Colin: A film elkészítése előtt Magyarországra jöttem, a már említett gimnazista barátommal, kutatni, és felmérni, hogy egyáltalán hajlandóak-e a vízilabda válogatott játékosai kamera elé állni, és elmondani a történetüket?

– A stáblistán nagy nevek olvashatóak. Hogyan tudták őket megnyerni? Mi fogta meg őket a történetben?

– Colin: Lucy Liuval együtt jártunk egyetemre. Pont akkor, mikor a Tienanmen téri vérengzés volt Kínában, 1989-ben. Nagyon megragadott akkor minket ez, sokat beszéltünk a diktatúra lélektanáról, a szabadság utáni vágyról. Később, mikor Lucy hallotta, hogy min dolgozom, ugyanez az univerzális, szabadság iránti törekvés fogta meg. Ezért gondolta, hogy szívesen finanszírozná a filmet. Tarantinoval pedig Lucy Liun keresztül találkoztunk. Lucy Liu akkor kezdte forgatni Tarantinoval a Kill Billt. Tarantino elájult a történettől. Azt mondta: ez az el nem mesélt történetek legjobbika. Így ő is mellénk állt és támogatta a film elkészültét.

Nézze meg az összes képet! Képgaléria

– Andy Vajna ezt a témát dolgozza fel most készülő nagyjátékfilmjében. Önöktől vásárolta a sztorit?

– Megan: A filmet leforgattuk, az interjúk elkészültek, de a vágás felénél elfogyott a pénzünk. Ekkor fordultunk Vajnához. Õ kisegített minket cserébe azért, hogy a filmjéhez átadjuk az alapanyagot. Tehát neki ezzel már nem volt sok dolga. Tulajdonképpen az ő játékfilmjének ugródeszkája ez a dokumentumfilm.

– Mi kell ahhoz, hogy önök, akik sose éltek Magyarországon, egy-egy személyes történetből össze tudják rakni, hogy mi magyarok, mit gondolunk a kommunista rendszerről, az 56-os forradalomról. Mert ez a film nem csupán külföldieknek szól.

– Colin: Fontos volt számunkra, mivel mi dokumentumfilmet készítettünk, hogy történetileg megállja a helyét minden egyes állítás. Ezért az 56-os intézet, a Filmarchívum, a Terrorháza Múzeum jóváhagyását kértük. Fontos hogy Magyarországon is sajátjuknak érezzék az emberek ezt a filmet.

– Megan: A bátyám hihetetlen aprólékos kutatásokat végzett. Rengeteg könyvet olvasott. Százötven órát forgattunk. Ezt a hatalmas anyagot kellett aztán megszerkeszteni és filmmé gyúrni. Tulajdonképpen ennek a folyamatnak a során találtuk meg a saját hangunkat, és jöttünk rá arra, mit is akarunk ezzel elmesélni.

– Mit gondoltak korábban a magyarokról?

– Colin: A forgatás előtt csak a medencében találkoztam magyarokkal, magyar sportolókkal. Nagyon kemények, agresszívek voltak, no és remek pólósok. Emellett csak azt hallottam, hogy gyönyörűek a magyar nők.

– És mit gondolnak rólunk most, a forgatás után?

– Colin: A nők tényleg szépek. A viccet félretéve, a magyarok fantasztikusan szenvedélyesek. Érezhető, hogy túlpolitizált a közélet, de szerintem ez jó. Mert itt az emberekben van szenvedély, ami az amerikaiakban már nincs meg a politikai iránt. Ez számomra azt mutatja, hogy törődnek a jövőjükkel.

– Megan: Nagyon alaposak a magyarok. Ha valaki megígéri, hogy valamit elintéz, utána jár, akkor ezt tényleg meg is teszi. És nagyon vendégszeretők. Nem telt el úgy egy interjú, hogy a pálinka elő ne került volna, és össze ne barátkoztunk volna egymással. Csodás emlékeink vannak.

– Rácz Sándor a film egyik interjúalanya, ’56-os forradalmár azt mondja a filmben: a forradalom hangulatát nem lehet átérezni, azt csak átélni lehet. Valóban távol maradtak bizonyos értelemben a történettől? Meg tudták tartani az objektív, dokumentarista nézőpontot?

– Megan: Épp ez az egyik kedvenc „jelenetem” a filmben. Ez az egyik legfontosabb epizód, még akkor is ha az ember nem érti a szavakat, amit Rácz Sándor mond. Mint ahogy mi nem értettük. De Rácz olyan hatalmas szenvedéllyel beszél, hogy az üzenet abszolút érthetővé válik. Az ironikus az, hogy abban a pillanatban, amikor azt mondja Rácz, hogy nem lehet átérezni, csak átélni a forradalmat, ő átélhetővé teszi a néző számára. Ez az a pont, ahol a néző levegő után kap Rácz Sándorral együtt.

– Colin: Ami az objektivitást illeti. A dokumentumfilm készítő nem újságíró. És bár objektíven áll a történethez, mégis van saját véleménye, amit el akar mondani. A dokumentumfilmes állást foglal valami mellett, vagy valami ellen. Én ’56 mellett, a forradalmár magyarok mellett foglaltam állást. Ezt az üzenetet akartuk a fiatalok felé is közvetíteni.

– Mikor hol lesz látható a film?

– Megan: A terv az, hogy a magyarországi mozipremier májusban lesz. Ezt augusztusban követi a világpremier. Az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésekre a film világszerte számos meghívást kapott. Terveink szerint december 6-án, a híres vízilabda mérkőzés 50. évfordulóján lesz a televíziós premier.