A festmények két évszázada hevertek a Loches-i Szent Antal templomban, az orgona padlásterében.

A képeket Phillippe de Bethune vásárolta, aki IV. Henrik francia király római nagykövete volt. Lelkes műgyűjtő hírében állt és Caravaggiot is barátjának mondhatta.

Michelangelo Merisi da Caravaggio 1570 körül született, hírhedt volt rossz természetéről, sokszor verekedett, Rómából is azért kellett elmenekülnie, mert egy párbajban megölte riválisát. Caravaggio 1610-ben halt meg; holttestét a tengerparton találták meg.

Az egyik legismertebb itáliai mesterként tartják számon, akinek bibliai jelenetei, kidolgozott részletei, fény- és árnyékkezelése forradalminak számított a maga korában.

A megtalált festmények egyike a „Mi Urunk Emmausi zarándoklata” a másik pedig a „Szent Tamás ujját Krisztus sebére helyezi”. A festményeket 1999-ben egy kurátor fedezte fel, aki az egyik képen talált címerpajzs miatt fogott gyanút.

A képek eredetét hét éven keresztül vizsgálták, Jose Freches Caravaggio-szakértő szerint mára minden kétséget kizártak a festő személyét illetően. A laboratóriumi tesztek szerint a vászon és a festék is egyezik a Caravaggio által használtakkal.

Az alkotások hasonlítanak egy-egy Londonban, illetve Potsdamban őrzött Caravaggio-műhöz, de a művészről tudni lehet, hogy hasonló formában többször is megfestette ugyanazt a képet.

A festmények egy négy tételből álló vásárlás részei, a vétel dokumentuma megtalálható Párizsban, a Nemzeti Archívumban.

A festmények a Loire menti Loches-ben maradnak, ahol az év folyamán ki is állítják azokat.