A luxembourgi székhelyű testület ítéletében helyt adott az Európai Bizottság Magyarország ellen benyújtott keresetének. Megállapította, hogy a magyar szabályozás nem biztosította az uniós jog által megkövetelt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat.

Magyarország 2023-ban kormányrendeletet fogadott el, amely előírja: embercsempészet előkészítése vagy elkövetése miatt szabadságvesztésre és kiutasításra ítélt személyek büntetése automatikusan „speciális reintegrációs őrizetté” alakult. Az érintetteknek szabadon bocsátásukat követően 72 órán belül el kellett hagyniuk Magyarországot, és a büntetésük időtartama alatt nem térhettek vissza az ország területére.

A rendeletet 2025. augusztus 19-én hatályon kívül helyezték, alkalmazása során ugyanakkor 2525 személy került speciális reintegrációs őrizetbe.

Az Európai Bizottság úgy vélte: a szabályozás rendszerszintű kockázatot teremtett arra, hogy az illegális bevándorlás elősegítésével kapcsolatos bűncselekmények büntetlenül maradjanak, és veszélyeztette az uniós bevándorlási és határellenőrzési politika hatékonyságát.

A testület szerint, a kormányrendelet elfogadásával Magyarország megsértette az uniós jogból eredő, hatékony, visszatartóerejű és arányos szankciók kiszabására vonatkozó kötelezettségét,

kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset nyújtott be a bírósághoz.

A bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a speciális reintegrációs őrizet nem tekinthető hatékony szankciónak, mivel a jogerősen kiszabott szabadságvesztést ténylegesen nem hajtották végre; azt az ország elhagyásának kötelezettsége és a visszatérés ideiglenes tilalmával helyettesítették.

A testület szerint a szabály visszatartó erővel sem rendelkezett, mivel az embercsempészetben részt vevők számolhattak azzal, hogy magyarországi elfogásuk és elítélésük esetén legfeljebb kiutasítják őket az országból, és bizonyos időre megtiltják visszatérésüket.

A bíróság azt is megállapította, hogy az intézkedéses az arányosság követelményének sem felelt meg, mivel az érintettek szabadon bocsátása automatikusan, a bűncselekmény körülményeinek és az elkövető személyes helyzetének egyedi értékelése nélkül történt.

Az ítéletben hozzátették: önmagában az a tény, hogy a Magyarország területére való visszatérés tilalmának időtartama a kiszabott szabadságvesztés-büntetés időtartamának felel meg, nem elegendő ahhoz, hogy az arányos büntetés követelménye teljesüljön.

A luxembourgi testület emellett megállapította, hogy Magyarország megsértette uniós kötelezettségeit, amiatt is, mert a rendelet olyan súlyos bűncselekményekre is alkalmazható volt, amelyek esetében az uniós jog legalább nyolcéves szabadságvesztés előírását követeli meg. Ilyen bűncselekmény például a nem uniós állampolgárok valamely tagállamba történő belépésének vagy azon való átutazásának szándékos elősegítése, ha haszonszerzés céljából, bűnszervezetben vagy az érintettek életének veszélyeztetésével követik el.