A katonai versenyképességben jelenleg a felzárkózás a fő célkitűzés a közép-kelet-európai régióban. Az új technológiák mellett továbbra is szükség van a hagyományos fegyverekre – mondta az InfoRádióban a Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Geopolitikai Műhelyének kutatója. Mint fogalmazott, egy átfogó, modernizációs törekvés figyelhető meg a kontinensen, amely során egyes államok „diktálják a ritmust és az ütemet, hogy miként nézzenek ki a modern haderők, a felszereltség, a haderőszervezés”. Mindezeket a közép-kelet-európai országok a NATO tagjaiként igyekeznek a saját mintáikra átültetni.

Kozma Klementina a jelenlegi fegyveres konfliktusokat alapul véve nem teljesen ért egyet azzal a megállapítással, ami szerint a hagyományos fegyvereket minden téren felváltja a modernebb technológia, a drónhasználat vagy a mesterséges intelligencia, bár utóbbiak is egyre fontosabb szerepet töltenek be. Az elemző szerint

az új technológiák inkább kiegészítik az évtizedek óta használt fegyvereket, katonai eszközöket.

Azt ugyanakkor nem lehet kétségbe vonni, hogy például a drónok, a drónelhárító rendszerek és AI által vezérelt eszközök fejlesztésére egyre több forrást használnak fel az egyes országok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos tüzérségi eszközök vagy a szárazföldi csapatok főbb tevékenységeihez szükséges eszközök, kézifegyverek, harckocsik fejlesztése ne lenne ugyanennyire fontos.

A közép-kelet-európai régió országai a katonai versenyképességet illetően felzárkózó folyamatban vannak. Kozma Klementina szerint ennek a jelenségnek a vizsgálatára az a legjobb módszer, ha saját magunkhoz viszonyítjuk, hol tart a fejlődés. Ez a felzárkózás mintegy tíz éve indult el komolyabban, de az elemző meglátása szerint

„még mindig lassú ütemben zajlik, nem teljes mértékben kielégítő”.

A kutató azt gondolja, nem elég csak arra koncentrálni, hogy modernek legyenek azok a felszerelések, amelyeket használ az adott haderő, hanem ugyanekkora figyelmet kell fordítani az egész struktúrának, szervezetirányítási rendszerének és az állománynak a felkészültségére is, mint ahogy a morál is egy olyan tényező, ami a versenyképességet döntő mértékben befolyásolhatja.

Felhívta a figyelmet a kettős felhasználású eszközökre, melyeket mind civil, mind katonai célokra lehet alkalmazni. A katonai versenyképességet alapvetően meghatározza, hogy van-e átfogó infrastruktúra, jól kiépített út- és vasúthálózat, megfelelő számú és felszereltségű bázis. Kozma Klementina hozzátette: ezek az infrastruktúrák, egységek folyamatos fejlesztésre, modernizációra szorulnak.

A kutató szerint érdemes megvizsgálni azt is, mitől versenyképes egy államnak a védelmi rendszere, amiből nem lehet kihagyni a társadalmi igényeket, illetve az emberek felvilágosítását sem. Mint mondta, ha az adott ország társadalmát felkészítik az esetleges válságokra, és az emberek tisztába kerülnek azzal, hogy egy bizonyos helyzetben mit kell tenniük, hova kell menniük, az megint csak erősíti a versenyképességet. Úgy véli, az orosz–ukrán konfliktus, a gázai helyzet és az iráni háború egyaránt megmutatja, hogy „egy társadalomnak a reakciója a fegyveres összetűzésekre milyen eredményeket tud hozni”.